Rajkó Andrea Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet Témavezető: Szvetelszky Zsuzsanna Ph.D © Rajkó Andrea, 2016. 2 Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola A MODERN KORI TABU MŰKÖDÉSÉNEK KOMMUNIKÁCIÓS MECHANIZMUSAI Doktori értekezés Rajkó Andrea Budapest, 2016. 3 4 Tartalom 1. BEVEZETÉS ............................................................................................................ 8 2. A „TABU” KIFEJEZÉS JELENTÉSE, TÁRGYA, HASZNÁLATI MÓDJA A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN ÉS A MINDENNAPI DISKURZUSBAN .... 12 2.1. A „tabu” kifejezés elméleti és tudományos megközelítése a társadalomtudományokban ......................................................................................... 12 2.1.1. Antropológia, pszichológia, szociológia ................................................... 13 2.1.2. Nyelvészet – nyelvi tabu ........................................................................... 22 2.1.3. Összegzés .................................................................................................. 25 2.2. A fogalom jelentése, újradefiniálása ............................................................. 27 3. A TABU FUNKCIÓJA ........................................................................................... 31 4. A TABU KOMMUNIKÁCIÓS DINAMIKÁI ....................................................... 33 4.1. A tabuizálás folyamata.................................................................................. 33 4.2. Tabudiskurzus ............................................................................................... 36 4.3. A csend és a tabu dualitása ........................................................................... 37 4.4. Tabusértés – tabudöntés. Következmények .................................................. 39 5. KUTATÁS – A tabuk jelenléte és működése a 19 és 25 év közötti egyetemisták körében? .......................................................................................................................... 41 5.1. Módszertani megfontolások .......................................................................... 42 5.2. Vizuális tabu, nyelvi tabu kapcsolata ........................................................... 48 5.3. Vizuális kommunikációs stimulusok ............................................................ 49 5.4. Vizuális alapanyagok. Kitekintés ......................................................................... 53 5.4.1. Szexualitás................................................................................................. 53 5.4.1.2. Reflexiók a képi tabuk és kommunikációs tabuk kapcsolatára: szexualitás ................................................................................................................................. 61 5.4.2. Betegség .................................................................................................... 63 5.4.2.1. Reflexiók a képi tabuk és kommunikációs tabuk kapcsolatára: betegség .. 68 5.4.3. Erőszak ...................................................................................................... 71 5.4.3.1. Reflexiók a képi tabuk és kommunikációs tabuk kapcsolatára: erőszak ... 76 5.4.4. Halál .......................................................................................................... 82 5.4.4.1. Reflexiók a képi tabuk és kommunikációs tabuk kapcsolatára: halál ....... 89 5.5. Verbális kommunikációs tabuk elemzése ..................................................... 93 5.5.1. „Pilotkutatás” ............................................................................................ 94 5.5.2. Kvalitatív tartalomelemzés, diszkusszióanalízis ..................................... 108 5.5.3. A tabuk dinamikája a vizsgált mintában ................................................. 109 5.6. Legjellemzőbb tabuk elemzése a vizsgált korosztályban ........................... 116 5.6.1. Test – szexualitás – homoszexualitás ...................................................... 118 5.6.2. Nyilvános szoptatás ................................................................................. 123 5 5.6.3. Kisebbségek – cigányság ........................................................................ 126 6. ÖSSZEFOGLALÁS .............................................................................................. 131 7. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS BIBLIOGRÁFIÁJA ................................................ 134 8. MELLÉKLET ....................................................................................................... 146 9. A SZERZŐ TÉMÁBAN SZÜLETETT PUBLIKÁCIÓI ..................................... 147 6 „...akik elárulták az irracionális számok létezésének titkát, mind egy szálig elpusztultak egy hajótörésben. Az alaktalannak és a kimondhatatlannak rejtve kell maradnia, akik pedig fellebbentik a fátylat, halálnak fiai...” (Proklosz) 7 1. BEVEZETÉS Disszertációm témája egy olyan társadalmi jelenség, kommunikatív állapot vizsgálata, amelynek definiálása, értelmezése, működése ambivalens és nehezen érhető tetten a mindennapi kommunikációban, ugyanakkor társadalmi kódrendszerünknek szinte axiomatikus módon része: a modern kori tabuk jelenléte, kialakulásuk, működésük okai és kommunikációs mechanizmusai, különösen a 19 és 25 év közötti egyetemisták körében. Az értekezés vázlatosan bemutatja a társadalomtudományokban tabuval foglalkozó kutatók munkáit, és elsősorban a tabu fogalmának legújabb kori jelentésére, alkalmazására koncentrál, elsődlegesen arra, hogy a különböző – a rendkívül széles tipológiarendszerből csak néhányra szűkített – tabufajták hogyan vannak jelen és milyen kommunikált vagy rejtett, föl nem ismert szerepet játszanak életünkben. A tabu kétségtelenül inter- és multidiszciplináris téma, szinte nincs olyan társadalomtudomány, amelynek ne lenne hozzászólása, ne szeretné a saját definíciós keretébe beilleszteni a fogalmat, értelmezni annak működését. Ezekhez elméletileg közelítve, értelmezni kívánom a tabu jelenlegi társadalmi- közösségi funkcióját és jelentőségét a mindennapi kommunikációban, valamint működési mechanizmusának társadalmi/közösségi szabályszerűségeire összpontosítok. A disszertációban arra is választ keresek, hogyan van jelen ez – a különböző diszciplínákban részletesen elemzett – állapot a mai magyar társas interakciók egy tipikus hányadában, milyen módon alakult át a jelentése és jelentősége napjainkban. A disszertáció elméleti fejezeteit követő utolsó fejezetében a részletesebben vizsgált közösség tagjai azon 19–25 év közötti egyetemi hallgatók, akik az elmúlt öt évben az általam tartott és moderált kurzus résztvevői voltak.1 A vizsgálat elemzési területe az órai interaktivitás, a mellékletben megtalálható sillabuszban jelölt szakirodalom megismerésén és moderált átbeszélésén túl a 20. század és legújabb kor műalkotásainak, valamint különböző multimédiás produktumoknak, performanszoknak, fotóknak a megismerése és – kifejezetten nem esztétikai tartalmú, hanem az esetleges tabutémák felismerését támogató – elemzése. A cél ezzel az volt, hogy megvizsgáljam, vannak-e számukra tabuizált témák, és amennyiben igen, milyen hatással vannak a 1 A kurzus címe: Kommunikációs elemzések: a titok és tabu működésének társadalmi mechanizmusai. A tárgy féléves, a kurzuson részt vevő hallgatók összlétszáma 164 fő. A hallgatók 90% azzal a tapasztalattal és véleménnyel kezdte el a kurzust, hogy ma már jellemzően nem léteznek tabuk sem az ő életükben, sem a szűken értelmezett társadalmi közegükben. 8 tabuk felismerésére és/vagy megdöntésére, interiorizálására, használatára vagy fogalomváltozására. A disszertáció egyik hipotézise az, hogy a művészeti alkotások, ábrázolások, plakátok, képek, performanszok olyan kommunikátumok, /verbális, mediális és textuális összetevők/, amelyek alkalmasak a létező tabuk felszínre hozására, elmozdítják a bebetonozott tabukat. Vagyis azt vizsgáltam, hogy az implicit közös tudás, amely gyakran ki nem mondott feltevéseken alapul, hogyan alakul át explicitté egy konkrét tabu esetében, hogyan formálódik nyilvánosan feldolgozhatóvá, szélesebb társadalmi közösségben megmutathatóvá, vállalhatóvá; esetleg szokássá és mindenki által időszakosan konszenzusosnak tekintett viselkedésformává, elfogadott társadalmi tényezővé. Választ kerestem arra, hogy a kialakult vagy meglévő tabuk megítélésében, értelmezésében és használatában a szóban meghatározott tabunak – vagy épp nem tabunak definiált társadalmi jelenségnek (mint például az erőszak ábrázolásának) dekódolása megváltozik-e és hogyan azáltal, hogy a műalkotások segítségével vizualizáljuk, változik-e ahhoz képest, ahogy a valóságban látjuk. A disszertáció további állítása, hogy a művészek és alkotásaik nemcsak arra hívhatják fel a figyelmet, illetve adhatnak választ, hogy melyek az adott társadalom tabui, hanem általuk előmozdítható a tabu alatt álló témák nyilvános tárgyalása, megkönnyíthetik az elhalt diskurzusok folytatását – mint például az idegengyűlölet, erőszak, társadalmi traumák és problémák –, értelmezhetővé teszik az előítéletes magatartásformák kialakulásának, létezésének okait, gyarapíthatják vagy korlátozhatják a „forgalomban lévő” tabuk mennyiségét. A műalkotások leginkább reflektívek a tabukkal kapcsolatos ábrázolásaikkal, vagyis már létező tabukat implementálnak. S jóllehet alkalmasak lennének arra, hogy tabuként jelenítsenek meg addig nem realizált társadalmi képleteket, ezzel az inverz teremtő jelleggel mégsem találkozhatunk a művészet története során (5. fejezet). Társadalmi szinten ma már nehéz klasszikus értelemben vett tabukat2 találni, miközben a történelem folyamán a különböző társadalmi formációkban (csoportokban, rétegekben, vallásokban, szubkultúra-közösségekben, lokalitásokban stb.) a tabuk társadalmi szinten voltak meghatározottak és ismertek. Generációkon keresztül öröklődtek – egyfajta normatív hagyományként –, és különböző legitim 2 A klasszikus tabukat a 2.1. fejezet tárgyalja részletesen. 9 intézményrendszereken keresztül interiorizálódtak: egyház, vallás, oktatás, mesék, a mindenkori népi pszichológia, vagy a legújabb korban a tömegkommunikáció intézménye. Ezeken a csatornákon vált mindenki számára egyértelművé, hogy az adott közösségben, társadalomban mi tekinthető tabunak. Ez az „egyértelműség” a 17–18. században a polgári társadalom kialakulásával, a protestantizmus terjedésével kezdett megváltozni. A 20. században, főleg a második világháborút követően Európában, Magyarországon pedig leginkább a rendszerváltozás után átalakult – fellazult – az a korábban tapasztalt taburendszer, amely egy adott társadalmi formációra és ennek révén vagy hatására az egész társadalomra érvényes volt. A disszertációban azt feltételezem, hogy mikroközösségekben, szubkultúrákban, családokon belül viszont egészen más viszonyulási formák, magatartásminták találhatók ugyanazon viselkedésmódot, szokást, normát, tilalmat illetően. Az egyén és kisközösségek szintjén megélt, de sokszor némán – megbeszélések, nyílt mintakövetések nélkül – interiorizált tabuk és az ezzel párhuzamos aktív viselkedési mechanizmusok olyan helyzetet teremthetnek, amelyben a társadalmi-kulturális-tudományos diskurzusokban elinduló folyamatok megrekedhetnek, mert nincs a tabuk terhe alól érdemben „felszabadított” és beszélgetésre nyitott befogadó közegük. A disszertációban definiálom és megfogalmazom a tabu és tabuizálás aktuális fogalmát – a tudományban már korábban tárgyalt definíciókat –, minél pontosabban igyekszem meghatározni kialakulásának folyamatát, működésének szabályszerűségeit. Itthon 1989-től kezdve a nyilvánosság határai érezhetően módosultak. Témává válhatott sok, korábban tiltott társadalmi jelenség, probléma, esemény: 56, a szegénység, a homoszexualitás, a holokauszt ténye. Általánosságok szintjén, e fogalmak létének és funkciónyerésének terén elindulhatott a szabadabb gondolkodás, párbeszéd és azoknak a témáknak a közösségi szintű legalizálása, amelyeket a hatalmi struktúrákból, hivatalos állami ideológiából következően közmegegyezéssel elhallgattak, és amelyeket sokszor a családon belül sem lehetett megbeszélni. Ezek a fogalmi legitimációk és értelmezési határmódosítások nem biztosítottak és ma sem biztosítanak teljes játékteret a nyilvános diskurzushoz. Elöljáróban egy példát említek: ahhoz, hogy a holokausztról szélesebb társadalmi diskurzus formálódjon, a társadalomban ki kellett volna alakítani egy nyitottabb kommunikációs bázissal rendelkező emlékezetpolitikát, amely alaposabb ismeretet biztosíthatott volna a népirtással, a holokauszttal kapcsolatban. Az ELTE 2013-as kutatása szerint (Kovács [2012], p. 182.) a családok kétharmadában soha nem beszélnek a holokausztról vagy a kommunizmusról, sőt a holokauszttagadás, a történtek 10