SPECTRUM HUNGAROLOGICUM N. Pál József Modernség, progresszió, Ady Endre és az Ady-Rákosi vita Egy konfliktusos eszmetörténeti pozíció természete és következményei Spectrum Hungarologicum Vol. 1. 2008 JYVÄSKYLÄ – PÉCS N. Pál József Modernség, progresszió, Ady Endre és az Ady-Rákosi vita Egy konfliktusos eszmetörténeti pozíció természete és következményei Spectrum Hungarologicum Vol. 1. 2008 SPECTRUM HUNGAROLOGICUM VOL. 1. Editors-in-chief: Tuomo Lahdelma Beáta Thomka Editorial board: Pál Deréky (Wien) Jolanta Jastrzębska (Groningen) Pál Pritz (Budapest) Ignác Romsics (Budapest) Tõnu Seilenthal (Tartu) György Tverdota (Budapest) Publisher: University of Jyväskylä, Faculty of Humanities, Hungarian Studies (www.jyu.fi/hungarologia) Technical editing by Gergely Dusnoki Tartalom Tartalom .............................................................................................3 Foreword from the editors-in-chief................................................5 I. Bevezetés ........................................................................................7 II: Módszertani előhang .................................................................12 III. Az Ady-recepció irányai, eszmei ideológiai változatai ......18 1. „Magányos” szakmai kísérletek 1945-ig ............................18 2. Konzervatív értelmezések ....................................................25 3. Harmadikutas törekvések, a népi mozgalom Ady-képe ................................................................................34 4. A baloldali progresszió Ady-képe a két világháború között ................................................................52 5. Ideológiai homogenitás és szakmai értelmezések 1945 után ........................................................74 IV. Ady, az irodalmi modernség s a progresszió viszonya ....101 1. Az azonosulás és a feszültség paradoxona ......................101 2. A világkép kiforrása s körülményei...................................114 3. A beérkezés – a modernség és a progresszió zászlaja.....132 4. A pozíció s a feszültség körülményei s következményei ................................................................150 V. Az ellenfél – a militáns konzervativizmus képviselője: Rákosi Jenő .....................................................185 VI. Út a vitáig – Ady és Rákosi Jenő viszonyának alakulása .......................................................206 4 VII. Az Ady–Rákosi-vita ..............................................................221 1. Előzmények s körülmények a háború idején – a vita kirobbanása ............................................................221 2. A vita kibontakozása – érvek és tendenciák ....................235 3. Az Ady–Rákosi-vita – Ady felől ........................................259 VIII. Összegzés ..............................................................................275 Summary ........................................................................................288 Irodalomjegyzék ...........................................................................293 Foreword from the editors-in-chief Spectrum Hungarologicum is a joint electronic publication series of the University of Jyväskylä and the University of Pécs. In special cases publications may be accompanied by publications in print, the contents of which may differ from the electronic version. Spectrum Hungarologicum is a Hungarian Studies related inter- national refereed series for the publication of monographies and thematic collections of articles. Hungarian Studies is seen in a broad sense as the study of Hungarian culture and society. The publication series has two editors-in-chief: Tuomo Lah- delma on behalf of the University of Jyväskylä and Beáta Thomka representing the University of Pécs. The international editorial board consists of the following members: Pál Deréky (Vienna), Jolanta Jastrzębska (Groningen), Pál Pritz (Budapest), Ignác Romsics (Budapest), Tõnu Seilenthal (Tartu), György Tverdota (Budapest). The advisory board responsible for the operational guidelines and the profile of the publication series consists of collegues with whom the editors-in-chief are in constant contact and who take part in the practical work. The members of the advisory board are the following: Gergely Dusnoki (Jyväskylä), Anssi Halmesvirta (Jyväskylä), Jolán Mann (Budapest), Sándor Maticsák (Debrecen), Ágnes Pasztercsák (Debrecen), Zsófia Szilágyi (Veszprém). In addition, Dusnoki holds the position of editorial secretary. Should you have any questions or comments, please contact him via e-mail: [email protected]. 6 We intend to publish 2-4 issues per year. In this first issue József N. Pál looks into the reception of the poet Endre Ady, with a focus on the ideological premises of his reception. Further, N. Pál explores Ady’s relation to modernity in its different phases and scrutinizes in depth the dispute that took place between Jenő Rákosi and Ady, including the cimcumstances that led to the dispute, its development and the standpoints held by the participants. The referees of the present publication are the academicians Dr. András Görömbei and Dr. Ignác Romsics. Beáta Thomka – Tuomo Lahdelma I. Bevezetés Ady művét életében s halála után is viták sorozata kísérte. A foly- tonos polémia lehetőségét az életmű megszületésének, alaku- lásának, valamint a recepció 1919 utáni históriájának művészet- és történelemértelmezési feszültségektől terhelt körülményei és az életműnek a magyar irodalom történetében példátlan összetettsége együtt adták. Ady fellépése a magyarországi polgárosodás, illetve a klasszikus modernség sűrűsödésének pontján nemcsak irodalmi, de lét- s egyúttal történelemszemléleti fordulatot, valóságos forra- dalmat is hozott. A korszak progresszív – nemcsak irodalmi, művészeti – jelenségeit asszimiláló, s önnön arcára hasonító műve a kor felfogása szerint „ezer éves” magyar irodalom- és törté- nelemszemlélet megtörését, felülírását jelentett úgy, hogy e világ- kép fókuszában korántsem a – magyar és egyetemes – hagyomány eltörlése, hanem annak radikális újraalkotási, újrafogalmazási igénye állt. Költészetének – s vele azonos gondolati gyökerű publi- cisztikájának – motívumrendszere az egyetemes s a magyar tradíció teljességét mozgósította szinte1, világképének mindenség- igényét az ellentétes értéktartalmak feszültségeinek erőtere adta. Egész-élménye, vagy minden-élménye érzéki s szemléleti gyökerű volt egyszerre, ennek alkotásbéli – és számára elszakíthatatlanul 1 Ady organikus egységbe rendeződő képzeletvilágának legfontosabb elemeit – illetve azoknak egy részét – Barta János egy 1948-ban született tanulmányában feltárta már. Ennek legfontosabb összetevői a magyar történelem (király, bíbor, hódolás, Dózsa, kurucok), a Biblia (Messiás, Úr, Isten, mártírium, feltámadás, próféták, apokalipszis), a magyar őstörténet képzetkörével is összejátszó keletiség (Babilon, Gangesz), az antik mitológia (Apolló, Prometheus, Faun, szatír), az ősi életformára is utaló jegyek (kipányvázás, erdő, bozót, bujdosás, lovas), az égitestek (Nap, Hold, csillagok) s a színek (fekete, fehér, piros- vörös) voltak. E különféle képzeteket ismétléssel, motívummá eme- léssel mitizálta Ady, s belőlük valóságos érzéki és szemléleti egészet teremtett. Barta János: Khiméra asszony serege. Adalékok Ady képzet- és szókincséhez. In.: Uő.: Klasszikusok nyomában. Esztétikai és irodalmi tanul- mányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 452-471. Vö.: Görömbei András: „Mégis győztes, mégis új és magyar”. Vázlat Ady Endre költészetéről. In.: Uő.: A szavak értelme. Püski, 1996. 413-414. 8 életbéli! – érvényesítését folytonos küzdelemként, az alkotásért való küzdelemként is (!) értelmezte, nyelvét, életművének (s benne köteteinek) szerkezetét ez a küzdelem, s ennek a küzdelemnek a permanens tudata határozta meg. Nem lehetett „csak” költő, miközben létezését – látszólag paradox módon – költői létezésként fogta föl. Tán legismertebb öntanúsító versének – a Hunn, új legendának – sokat idézett sorát („Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga”) ezért szó szerint is értelmezhetjük. A költészet ebben a szemléleti pozícióban az életnek „aláren- delt”, de tőle elválaszthatatlanul létező – mert vele mégis „egy” – élettény maga is, így minden, ami az élet teljességéhez tartozik (élet, halál, szerelem, Isten, nemzeti identitás, politika stb.), a költé- szet részévé is lesz, sőt azzá kell, hogy legyen visszavonhatatlanul. Korának válságát, „a tradicionális európai világkép és értékrend” – s benne a magyar önszemlélet! – összeomlását nemcsak a személyi- ség, de a közösség, a nemzet azonosságválságaként is átélte ő, mo- dernségélménye – Baudelaire-nek, Rimbaud-nak, Apollinaire-nek, Rilkének, Eliotnak, vagy Franz Kafkának a társadalmat, mint „elidegenítő” közeget megélő élményével ellentétben – ezért a közösség- s magyarságélményére is kivetült, egy lett vele. Ady nemcsak a magyar, de az egyetemes (kultúr)história azon alakjai közé tartozott, akikben a létezés – a „Minden” – evilági és metafizikai birtoklási lehetőségének – a (művészi) modernitással végleg beköszönni látszott – széjjelesése („minden Egész eltörött”), és e birtoklási, „átélési” lehetőségnek, mint épen maradt vágynak, akaratnak a feladhatatlan emlékezete, a maga „általános emberi” és nemzeti feszültségében együtt s egyszerre létezett még. Ezért a válság tudatosítását, s a válságba került értékek átmentésének, újrafogalmazásának a kísérletét a magyar társadalmi szerkezet átformálásának igényével, s az emberi-nemzeti azonosságtudat gyökeres, de éppen a tradíciókkal új viszonyba lépő újjá- teremtésével együtt célozta meg.2 Ady így nemcsak költői, de lét- történelem- és „nemzetszemléleti” forradalmár is volt egyben, aki „egyszerre hozott új költői nyelvet, új versdallamot, új 2 Vö.: Kis Pintér Imre: Ady Endre. Pályakép-kísérlet. In.: Uő.: Esélyek. Magvető Kiadó, Budapest, 1990. 235. ill. 240-241. 9 személyiség-felfogást, új nemzeti programot és új nemzeti önismeretet, de úgy, hogy különlegesen mély gyökérzettel kapcso- lódott a magyar archaikumba és történelmi kultúrába. Organikus költői világképében mindez egyszerre, együtt és végletesen, hatal- mas feszültségben, küzdelemben jelenik meg.”3 Egyes „élmény- körei” (Élet, Halál, szerelem, magyarság, Isten) így valójában éppúgy széjjelválaszthatatlanok, mint az egyes élménykörökre vonatkozó „igenlő” vagy „tagadó” költői „állítások” is (lásd például istenhit és istentagadás, magyarságszeretet és magyarság- gyűlölet, élethit és csüggedés pólusait, stb.). Ez a soha föl nem adott – de ugyanakkor az ellentétek feloldha- tatlanságát is megélő – szintézisteremtő igény a maga illetékességi körét az emberi s a nemzeti létezés minden számára fontos terü- letére, „a lét végső metafizikai kérdéseitől az időszerű politikai gyakorlatig” kiterjesztette, s „egy addig nem ismert és egységes összefüggésrendszerben látta és láttatta a világot, illetve lehetővé és evidensé tette ennek élményszerű megragadását”. Az életet, s a művet e magatartás következetessége, illetve e magatartás – mint föladhatatlan igény és szándék – s az akkori (magyarországi) valóság – mint gátló adottság – összeszikráztatása, s az abból faka- dó folytonos küzdelem alakította, formálta ki.4 Ez az „összetettség”, illetve ennek az összetettségnek a – mun- kahipotézisként elkerülhetetlen – állandó analizálási, széjjelbontási kísérlete adja, hogy e műben szinte bármely poétikai, irodalom- szemléleti, vagy eszmei-ideológiai, sőt – s ez esetben a szélsőbalol- dalitól a liberálison át a szélsőjobboldalig terjedő – politikai felfogás talál szempontot vagy „idézetet” a maga igazolására.5 3 Görömbei András: A gondolkodó Ady. In.: Uő.: Létértelmezések. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1999. 11-12. 4 Vö.: Kis Pintér Imre: Ady Endre. Pályakép-kísérlet. In.: Uő.: Esélyek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1990. 239-240. 5 Minderre a dolgozat későbbi pontján szóba kerülő Ady recepció története a bizonyíték. Adyt nemcsak a társadalmi értelemben prog- resszív, de költészettörténeti értelemben olykor konzervatív attitűddel is átszőtt „népi vonal” tekintette, s részben tekinti a maga hagyomá- nyának, de a modernség egymást követő hullámai, sőt a posztmodern irodalomszemlélet egy része is. A „politikai palettán” a két háború közötti ásatagabb konzervativizmust kivéve, pedig szinte minden