"Valószínű, hogy már egy ideje figyeltek, mielőtt megszólítottak volna. Aztán halottam a hangjukat, de még nem ismertem fel, hogy kik is szólítanak, pontosabban, hallottam, hogy valakik kitartóan a nevemet ismételgetik. Feléjük fordulva hirtelen kívülről láttam magamat, mintegy az ő szemükkel, ahogy fekete télikabátomban és ugyancsak fekete siltes sapkámmal feszengek a meleg, tágas, központi előtérben..."