KRIMINOLÓGIAI TANULMÁNYOK    51. Országos Kriminológiai Intézet              KRIMINOLÓGIAI  TANULMÁNYOK  51.                              BUDAPEST, 2014 Közzéteszi  az Országos Kriminológiai Intézet    A sorozatot 1962‐ben alapította dr. Gödöny József      Szerkeszti:  a szerkesztőbizottság      Felelős szerkesztő:  © Dr. Vókó György  az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója          © Országos Kriminológiai Intézet, 2014    ISSN 1586‐4596 TARTALOM          Előszó  7      IRK FERENC  A kockázattársadalom menedzserdevianciáiról  9    KEREZSI KLÁRA – INZELT ÉVA – LÉVAY MIKLÓS  Korrupciós bűncselekmények a  büntető igazságszolgáltatás tükrében   Milyen cselekményeket rejtenek a jogerősen elítéltek aktái?  26    RITTER ILDIKÓ  Bevezetés a kábítószer‐gazdaságtanba II.  50    PÓCZIK SZILVESZTER  Régi terrorizmus – újfajta terrorizmus I.  Kritikai vizsgálódás a terrorizmuselméletek körében   72    BÁRD PETRA  A bűnügyi együttműködés csapdái: a Tobin‐ügy  93    KÁRMÁN GABRIELLA  Bizonyítás az angloamerikai büntetőeljárási rendszerben  110 TAMÁSI ERZSÉBET – BOLYKY ORSOLYA – SÁRIK ESZTER  Az emberöléshez vezető út rizikófaktorai   fiatalkorúak és fiatal felnőttek körében  130    PARTI KATALIN  A megbízható tájékoztatás elemei az online és a nyomtatott sajtóban –  különös tekintettel az ügyészséggel való kommunikációra   165    BARABÁS A. TÜNDE – WINDT SZANDRA  Mediáció körben  185    NAGY LÁSZLÓ TIBOR  A sportrendészet aktuális kérdései  205      Summaries  223 Előszó  A Kriminológiai Tanulmányok jelen kötete az intézet sokoldalúságát, a hazai és a  nemzetközi társadalmi folyamatokra való érzékenységét tükrözi. A tanulmányok  egyben a munkatársak legfrissebb kutatási eredményeiről adnak számot. A klasz‐ szikus kriminológiai témáktól az elméleti összegzéseken át az empirikus vizsgála‐ tokon keresztül a büntetőjog aktuális kérdésköréig terjednek. A világ, különösen a  bennünket közvetlenül is érintő Európa főként a gazdaság romlásával számolhat,  ez a bűnözés struktúráját sem hagyja érintetlenül, törvényszerű, hogy a gazdaság  körül forog a kriminológusok érdeklődése is. Az intézet kutatásai éppen a változá‐ sokra való érzékenységet és a világra való nyitottságot mutatják be. Korrupció,  drogkérdés, terrorizmus, nemzetközi együttműködések – ezekben egyetemesek a  gondjaink, ráadásul két különböző jogrendszer, az angloamerikai és a kontinentális  jogrendszer nehezíti a közös cselekvést és gondolkodást. Természetesen lehet és  kell tanulnunk egymástól, a mediáció különleges tapasztalatait ismertető vagy az  emberölés kockázatait vizsgáló nemzetközi eredményeket hasznos, ha ismerik a  különböző nemzetekhez tartozó kutatók.  Irk Ferenc nevéhez kötődik Magyarországon a szervezetszociológia és a krimi‐ nológia elméleti társítása. Tanulmányában a  vállalati bűnözés eddig mellőzött  kulcsfigurájának, a menedzsernek a szerepét vizsgálja a fehérgalléros bűnözés  oldaláról. A szerző szerint a menedzsereknek „gyakran két rossz közül kell választaniuk:  vagy prioritást biztosítanak a termékeket előállítók és fogyasztók érdekeinek, vagy a másik  utat választják, és a vállalati profitot az előbb említett közösségek kárára biztosítják”.  A gazdaság és a korrupció összefonódása nemcsak nehezen kutathatóvá teszi  ezt a veszélyes jelenséget, de az igazságszolgáltatás is körülményesen éri el. Kerezsi  Klára, Inzelt Éva és Lévay Miklós empirikus kutatásuk eredményeit teszik közzé a  témában. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy a magyar igazságszolgáltatás  milyen típusú korrupciós cselekmény kezelésére képes. A kutatás keretében a 2010‐ ben befejezett, vesztegetés és befolyással üzérkedés miatt jogerősen elítéltek közül  272‐nek az aktáit vizsgálták.  Ritter Ildikó tanulmánya a korábban megjelenőnek a folytatása: a kábítószer‐ jelenséget a gazdasági folyamatok szempontjából vizsgálta. Megállapítja, hogy a  drogfogyasztás és a drogfogyasztó szerepének és megítélésének jogi és társadalmi  változásait a drogpiaci mozgások irányítják. Mindez igen jól nyomon követhető a  marihuána dekriminalizálására és legalizására irányuló amerikai drogpolitikában.  A terrorizmus globális veszélyforrás, amelynek kutatását nemcsak kiszámíthatat‐ lansága és titkossága nehezíti, de a körülötte kialakuló politikai‐hatalmi érdekek is.  Póczik Szilveszter nem először vizsgálódik a terrorizmuselméletek körében. Jelen tanul‐ mányában végigkíséri a terrorizmusértelmezések alakulását a biológiai‐medikalista    7 nézetektől a szociológiai megközelítéseken át a ma meghatározónak tűnő politika‐ tudományi értelmezésekig. Mindez nem pusztán elméleti kérdés, hiszen nagy ha‐ tással lehet a terrorizmus elleni harc formájára. A szerző úgy véli, hogy „a jelenlegi  válságos időszak folyamatainak következtében az euroatlanti világban (is) a politikai erőszak  mint rendszeres társadalmi praxis terjedésével kell számolnunk”.  Szűkebb világunkkal, az Európai Unióval való együttműködés nem mindig  konfliktusmentes. Bárd Petra az elhíresült ír gázoló, Francis Ciarán Tobin immár 14  éve húzódó ügyének elemzése kapcsán boncolgatja az egységesülő Európa bünte‐ tőjogi problémáit. Véleménye szerint a „több Európa egyben igazságosabb Európát is  jelent”, ennek megvalósulása a tagállamok részéről bizonyos lemondással jár.  Kármán Gabriella írásában kifejti, hogy miért is jelenthet gondot a kontinentális  és az angloamerikai jogrendszer találkozása. Részletesen elemzi az akkuzatórius  eljárás bizonyítási rendszerét, amelynek elméleti megállapításait és gyakorlati me‐ netét párhuzamosan összeveti a magyar joggal.  Az intézetben nagy hagyománya van az emberölés kutatásának. Közel két évti‐ zedes szünet után teljes körű vizsgálat készült emberölést elkövető fiatalkorúak és  fiatal felnőttek cselekményeiről. Tamási Erzsébet, Bolyky Orsolya és Sárik Eszter ta‐ nulmánya az angolszász emberölések rizikófaktoraira koncentráló kutatásaival veti  össze a magyar eredményeket.  Parti Katalin az online és a nyomtatott sajtóban követi végig egy nagy port felverő  bűnügy, Bándy Kata gyilkosságának megjelenítési formáit. Az empirikus kutatás  rámutat arra, hogy a bűnözésről szóló megbízhatóbb közlésekben a kétfajta média  más‐más módon vesz részt, de inkább egymást kiegészítve, mint kiszorítva. Az  online sajtóban részletesebb, többoldalú az információ, míg a nyomtatott termékek‐ ben alaposabb publicisztikák jelennek meg, de egyik sem képes teljes körű, objektív  tájékoztatást adni.  Európában most ismerkednek egy ősi amerikai eredetű mediációs módszerrel,  amelyről Barabás Tünde és Windt Szandra számolnak be cikkükben. Az európai jó  gyakorlatok tapasztalatainak átültetése érdekében a szerzők ügyészek véleményét  kérdezték, fókuszcsoportokban vizsgálták a békítőkör‐modell alkalmazhatóságának,  elfogadhatóságának lehetőségeit.  Nagy László Tibor többéves kutatásának összegzését adja a sportrendészet aktuá‐ lis problémakörét elemző írásában. A sporthuliganizmus elleni fellépés jogi hátte‐ réről, a rendészeti módszerekről és azok működéséről éppúgy szó esik, mint a  további teendőkről.  Az 51. kötetben megjelenő tanulmányok mutatják, hogy a kriminológia és a  büntetőjog kutatóinak milyen gyorsan kell reagálniuk a szinte naponta változó  társadalmi mozgásokra. Ajánljuk mindazok figyelmébe, akik továbbgondolni, kö‐ vetni szeretnék a büntetőtudományok legfrissebb eredményeit.    Dr. Vókó György    8 IRK FERENC  A kockázattársadalom menedzserdevianciáiról  A tanulmány célja, hogy bemutassa a nagy szervezetek menedzsereit jellemző devianciák  társadalmi és egyéni mozgatórugóit. A menedzserek rossz döntéseit a káros következmé‐ nyekhez vezető lehetőségek kizárásával célszerű megelőzni. Erre annál inkább szükség  van, mert a második modernitás olyan környezetet teremtett, amelyben az ember gyakran  képtelen felismerni döntése nem kívánt következményeit. A döntésekre általában a korlá‐ tozott racionalitás a jellemző. A rossz döntésekkel sújtott emberek az elszenvedett kárkö‐ vetkezményeket a világ különböző részein eltérően élik meg. Ebben a kultúra által deter‐ minált értékrend és érdekérvényesítés lehetősége játszik meghatározó szerepet.  A szervezetekben sokféle feladattal megbízott emberek dolgoznak. Munkavég‐ zésük során felelős döntéseket kell meghozniuk. Ezért célszerű áttekinteni azo‐ kat a lehetőségeket, amelyek alapján – különböző döntési szinteken, még a  döntés meghozatala előtt – választási lehetőségük van.   Bennünket elsősorban a különféle méretű és feladatokat ellátó vállalatok ve‐ zető beosztásban tevékenykedő irányítóinak döntési mechanizmusa érdekel. Ezt  egészíti ki a hatalom képviselőire érvényesnek tekinthető döntéshozatali mód  áttekintése.  Amennyiben erre a két szintre (és az alájuk besorolható döntési szintekre)  korlátozzuk figyelmünket, jó eséllyel a racionális választás elméletének segítsé‐ gével érthetjük és magyarázhatjuk meg döntéseik legjavát.   Ennek az elméletnek a célirányos bemutatása azért is hasznosnak tűnik,  mert viszonylag kedvező kapcsolódást kínálhat a felelős döntések egyik alcso‐ portjához: az érdeklődésünk középpontjában lévő kockázatvállalás, illetve a koc‐ kázatvállalással párosuló döntés és cselekvés megértéséhez.  A döntésekben meghúzódó motivációk, tudások, morális megfontolások,  értékek és érdekek önmagukban nem indokolnák azt, hogy e témakörrel külön  is foglalkozzunk. A társadalmi és gazdasági életben a legutóbbi mintegy fél  évszázadban  bekövetkezett  jelentős  változások  mégis  azt  indukálják,  hogy  áttekintsük a vonatkozó legfontosabb ismereteink közül azokat, amelyek rend‐ szerbe foglalva elősegíthetik a társadalmilag káros vagy ilyen veszélyt magában hor‐ dozó döntések és cselekvések megértését.    9 Irk Ferenc    A lehetőség mint objektív kategória  Az úgynevezett lehetőségelmélet (opportunity theory) a bűnözéskutatásban te‐ vékenykedők számára nem újdonság, hiszen ezt – különösen a szituációs kö‐ rülmények bűnelkövetésben játszott szerepének vizsgálatakor – eddig is széles  körben alkalmazták. Főleg a némi leegyszerűsítéssel a szakirodalomban csak  street‐crime‐nak nevezett bűncselekménycsoportba tartozó vétkekkel kapcsola‐ tosan, a konkrét bűnmegelőzési intézkedések alkalmával, az e körből származ‐ tatható ismeretanyagra sokféle intézkedést dolgoztak ki.1  Marcus Felson szerint2 természetes tényként kezelhető, hogy a bűnlehetősé‐ gek  valamennyi  bűncselekményben  fontos  szerepet  játszanak,  olyannyira,  hogy bűnlehetőség nélkül bűncselekmény sincs. S bár a korábban fehérgallé‐ ros, ma már inkább menedzser‐bűncselekményeknek nevezett devianciák lé‐ nyegi  eltérést  mutatnak  az  úgynevezett  közterületi  bűncselekményekhez  (street‐crimes) képest, a lehetőségek ebben a kategóriában szintúgy fontos sze‐ rephez jutnak.3  A lehetőségelméletek kiinduló gondolatának tekinthető az a régről fakadó is‐ meret, miszerint a bűncselekmény megértéséhez hozzásegít az elkövetésnél  szerepet játszó motívumok feltárása.4 Ennek egyik, gyakran meghatározó ele‐ me az a lehetőség, ami arra késztet, hogy az egyén szükségletét kielégítse.5 Más  megközelítésben: lehet akármilyen erős az ember bűnmegvalósítás iránti moti‐ vációja, ez önmagában soha nem teszi lehetővé azt, hogy a szándékolt tettet el  1 Idesorolhatók például az úgynevezett CPTED‐kutatások és az eredményekre alapozó be‐ avatkozások, amelyek a városi épített környezet dizájnját vetik be a bűnmegelőzésbe. Részle‐ tesebben lásd Barabás, T. – Windt, Sz.: Levels of victimisation. In: Lukas, T. (ed.): Crime  Prevention in High‐Rise Housing. Duncker & Humblot, MPI, Berlin, 2007, pp. 63–85.; Irk F.:  Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnö‐ zés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008, 78–106. o.; Windt Sz.: A közösségi  bűnmegelőzés eszközei. In: Tomay K. (szerk.): Biztonságos Városok. Kézikönyv a városi  bűnmegelőzés lehetőségeiről. CD. Belügyminisztérium, Budapest, 2011, 63–85. o.  2 Felson, M.: Crime and Everyday Life. Sage Publ., Thousand Oaks, 2002. Idézi: Benson, M. L. –  Simpson, S. S.: White‐Collar Crime. An Opportunity Perspective. Routlegde, New York– London, 2009, p. 76.  3 Ezúttal nincs lehetőség sem a fehérgalléros, sem a menedzser fogalmának definiálására.  Annyit azonban szükséges megjegyezni, hogy halmazelméleti szempontból az utóbbi az  előbbinek részhalmaza.  4 Így Benson, M. L. – Simpson, S. S.: i. m. 76. o.  5 E helyütt nem kell hangsúlyozni, hogy a bűnelkövetés szükségletkielégítést jelent. Lásd erre  Szabó András számos publikációját.    10