Már sokszor tűnődtem azon, mennyivel érdekesebb és valósze­rűbb volna egy regény, ha a szereplők a velük történt dolgokat mind ma­guk írnák meg, külön-külön. Utó­végre mégiscsak ők tudják a leg­job­ban, hogyan történt az, ami velük történt, ők tudják, hogy mit gon­dolnak, mi­re vágynak, mit akarnak, és főleg, hogy amit csi­nál­tak, hogyan csinálták. Sokszor vitatkoztam már ezen Lorre barátom­mal is, aki megígérte nekem, hogy egyszer valóban kísérletet tesz, és kipróbálja ezt az írói fogást. Nem akarom őt megelőzni ebben (ahogy mondani szok­ták, nem lövöm le a poénjét), egy részletében azon­ban fel­hasz­ná­lom ötletét, és megkísérlem, hogy valóban élet­sza­gúbbá tegyem az alan­ti történetet. Ezt úgy vélem legjobban és leg­bizto­sabban elérni, ha fel­használom Lorrenak e történettel kapcsola­tos feljegyzéseit, és a feljegyzéseket teszem meg az alanti regény első részének.