3 / 5 1 0 2 ■ ■ A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA LAPJA III. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 2015/3 ■ ■ HUNGARIAN ART The Quarterly of the Hungarian Academy of Arts 3/2015 Ára: 990 Ft Borító2015/3.indd 1 2015.08.18. 10:14 A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA ELMÉLETI FOLYÓIRATA • III. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM • 2015 SZEPTEMBER Tartalom / Contents 3 Kulin Ferenc: A többnyelvű művészet ITT ÉS MOST: Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2015, Műcsarnok 4 A nyelv, amely Európát sok száz éven át összetartotta – Szörényi Lászlóval a kétnyelvűség 107 Fekete György: Megnyitó beszéd bűvös hatásáról beszélget Lőcsei Gabriella 108 Dávid Katalin: Megjegyzések a kultúrához 7 Gergely András: A legnagyobb magyar német kapcsolódó kiállításokról – a képzőművészeti nyelven vezette naplóit Nemzeti Szalon apropóján 16 Buji Ferenc: „A múltat végképp eltörölni” 110 Mezei Gábor: Elmélkedés ITT és MOST A posztmodern nyelvi forradalom 111 Farkas Ádám: A mélység felszínén 29 Kovács Imre: Egy zenei-költői nyelv születéséről 113 Kozma Vera: Bárkák Liszt: Zarándokévek I. (Svájc) és az irodalmi inspiráció 113 Hidvégi Máté: 24 N. Töredékek 34 Pálfalvi Lajos: Többnyelvűség, transzkul turalitás Rákóczy Gizella művészetéről és fehérorosz identitás 117 Makovecz Pál: Varázslat 100–120 cm 43 Az ember a saját hagyományát, ha akarja, magasságból nézve ha nem, viszi magával Ferdinandy Györggyel beszélget Pécsi Györgyi 119 Szegő György: Elhallgatott másik modern – Magyar építészetek a XX. században 52 „Elképzelem, hogy Shakespeare úgy dönt, nem foglalkozik politikával…” 129 Németh István: A meztelen igazság: ószövetségi Szabó Istvánnal beszélget Tóth Klára alakok kompromittáló helyzetekben 57 Végh Attila: A megszólított lét 138 Hárdi István: A kísértés képi világa – a Szent Antal- ábrázolások tükrében – változatok egy témára 65 Cseppentő Krisztina: Tékozló fiak A szakralitás Rainer Maria Rilke művészetében 151 Küllős Imola: Nyelvhasználat és nemzeti (ön)tudat a közköltészetben és a népdalokban 76 Orosz István: Rinó-napló 160 Győri Zsolt: Veteránemlékezet a Gulyás testvérek 88 Cseke Ákos: Az igazság bátorsága. Én is jártam Isonzónál című filmjében Beckett, Foucault 169 Bekötőutak – Tóth Erzsébettel beszélget 97 Németh László: A magyar nyelv ereje és gyengéi Ayhan Gökhan (1953) 175 A virág-torkú asszony – Faragó Laurával beszélget 101 Zalán Tibor: ÁBÉCÉKÖNYV, KOTTAKÖNYV, SORS- Mányoki Endre KÖNYV – Három „könyves” művész: Bornemissza Rozi, Barabás Márton és Pataki Tibor 181 Rezümék / Abstracts 191 Szerzők / Authors Book15/3.indb 1 2015.08.18. 9:51 A képanyag összeállításához nyújtott Felelős Kiadó: Kucsera Tamás Gergely, pótolhatatlan segítségért a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszönetet mondunk A szerkesztőbizottság elnöke: Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke – a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Szerkesztőbizottsági tagok: Albert Gábor, és Információs Könyvtár Kézirattár és Fabényi Júlia, Farkas Ádám, Jankovics Marcell, Régi Könyvek Gyűjteményének, Kelemen László, Mezei Gábor, Vígh Andrea – az Országos Széchenyi Könyvtárnak, Főszerkesztő: Kulin Ferenc – a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Társ-főszerkesztő: Kucsera Tamás Gergely Archívumának, Főszerkesztő-helyettes: Turi Attila – a Szépművészeti Múzeumnak, Szerkesztők: Balogh Csaba, Csuday Csaba – a Vízivárosi Galériának, Laptervező: Árendás József – a Műcsarnoknak, A szerkesztőség címe: 1051 Budapest, – az Országépítő folyóiratnak, Vörösmarty tér 1. II. emelet – a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti [email protected] Gyűjteményének. Szerkesztőségi órák: kedden 14–17 óráig Megjelenik negyedévente A szerzői jogok rendezésében a HUNGART Ára számonként: 990 Ft Egyesület működött közre. Nyomás: Kontaktprint ISSN 2064-3799 Book15/3.indb 2 2015.08.18. 9:51 A többnyelvű művészet E lapszámunkban közölt tanulmányok többsége – részint a szépirodalom, részint a zene, illetőleg a vizuális művésze- tek világában – a két- és többnyelvűség, a nyelvkeveredés illetőleg a nyelvváltás jelenségeit vizsgálja, s ezek kontextusába illeszkednek a „posztmodern nyelvi forradalom” filozófiatörténeti előzményeit felidéző írások is (Buji Ferenc, Végh Attila). Mit köszönhet a magyar irodalom a latin nyelvnek, amely a XIX. századig nemzeti kultúránk bölcsője is volt? (Lőcsei Gab- riella beszélgetése Szörényi Lászlóval) Mi lehet a magyarázata annak, hogy Széchenyi István – a „legnagyobb magyar” – irodalmi értékű memoárját és naplóit német nyelven írta? (Gergely András) Mennyit veszítettünk, és mit nyertünk azzal, hogy emigrációba vonult íróink idegen nyelveken alkottak, s hogy közülük sokan visszatértek az anyanyelvhez – gazda- gítva azt más népek, más kultúrák gondolkodásmódjának és világszemléletének sajátosságaival? (Pécsi Györgyi beszél- getése Ferdinandy Györggyel) Megtörténhet-e, hogy egy nemzet, amelyet sorsa saját anyanyelvének és kultúrájának feladására kényszerített, egy szerencsés történelmi fordulatnak köszönhetően visszatérjen gyökereihez? (Pálfalvi Lajos) Az elemzések példatára nem korlátozódik a szépirodalomra. Kovács Imre Liszt Ferenc alakját idézi fel, aki kompozícióival a programzene teóriájának a népszerűsítője is volt, s aki – hite szerint – a tájélményt kifejező festmény és a muzsika közös nyelvét teremtette meg a Zarándokévek I. (Svájc) című zongoraciklusában. Szegő György tanulmányában nem szerepel a ’nyelv’ szó, amikor azonban vitába száll a modern építészetet egyetlen főáramlatra redukáló, s a nemzeti karakterjegye- ket provinciálisnak és antimodernnek minősítő ideológiával, egy egész művészeti ágra kiterjeszkedő nyelvi diktatúrával veszi fel a harcot. Szabó István arról beszél, hogy „nem stílusa”, hanem „iránya volt a magyar filmművészetnek” (mert hiszen „más stílusú filmet csinált Jancsó, mást Fábri, mint Kovács vagy Bacsó Péter, nem beszélve Sáráról, Kósáról és a többiekről”), s ezt az irányt a művészet és a politikum megszüntethetetlen kölcsönhatásának felismerése jelölte ki. A kötet képanyagából a „többnyelvűség” illusztrációiként értelmezhetők azok az alkotások, amelyek – Fekete György, Dávid Katalin, Mezei Gábor, Makovecz Pál és Kozma Vera kommentárjaival – a Nemzeti Szalon képzőművészeti kiállítá- sáról készült összeállításunkban kaptak helyet, s ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Zalán Tibor elemző tudósítása is Bornemissza Rozi, Barabás Márton és Pataki Tibor „művészkönyveiről”. Közlünk olyan írásokat is, amelyek korábbi témá- inkhoz kapcsolódnak (Küllős Imola esszéje érintkezési felületet teremt a nyelvi humorról szóló elemzések és a többnyelvű- ség/nyelvkeveredés tematika között; Győri Zsolt a magyar dokumentumfilmek kritikai „feldolgozását” folytatja), s olvashatók olyan értekezések is, amelyek a következő lapszámunk tárgyát: a vallás és a művészetek kapcsolatának problémakörét érintik (Cseppentő Krisztina, Németh István, Hárdi István). A Tóth Erzsébettel és Faragó Laurával készült interjúk annak a sorozatunkat a részei, amelyben „gyakorló” művészeink vallanak pályájukról és kortársaikról, míg a szépíró Orosz István esszé-novellának is tekinthető munkáját a képzőművész Orosz István illusztrációi teszik a többnyelvűségről szóló lapszámunk kiemelkedő darabjává. Kulin Ferenc Book15/3.indb 3 2015.08.18. 9:51 4 A nyelv, amely Európát sok száz éven át összetartotta Szörényi Lászlóval a kétnyelvűség bűvös hatásáról beszélget Lőcsei Gabriella Szörényi László, a magyarországi humanizmus és az A latin és a nemzeti nyelvek együttes használata, kölcsön­ európai újlatin költészet nemzetközi hírű kutatója, a hatása tehát olyan európai örökség, amelyet érdemes volna Hungaria Latina Magyar Neolatin Egyesület alapítója továbbörökíteni, megmenteni? hatalmas történelemtudományi s irodalomtörténeti pél- Miközben arról semmiképpen nem szabadna meg- datárából szemelgetve ismerteti s elemzi azt a hatást, feledkezni, hogy e kétnyelvűség révén a latin is mérhe- amelyet a latin nyelv két évezreden át Európa népeire – tetlenül gazdagodott! Abban – mint az éles állításokban nemzeti nyelvükre s kultúrájukra is – gyakorolt. Beszél- általában – nem lehet fenntartások nélkül hinni, hogy a getésünk során azokat a nyugat- és észak-európai orszá- középkori latin teljesen élő nyelv volt. A humanisták az- gokat is szóba hozza, ahol épp’ napjainkban ismét divat által, hogy visszatértek a klasszikus latin nyelvhez, volta- lett latinul tanulni, miközben idehaza egyre több közép- képpen megölték, nem pedig föltámasztották az élő latin iskolából száműzik az ókori Itália Latium tartományából nyelvet. A VIII. századtól, amint ez a különböző egyházi világhódító útra indult nyelvet. fegyelmi feljegyzésekből és rendelkezésekből tudható, az emberek kezdték nem érteni, amit a templomokban a Holt nyelv – elmarasztalóan így beszélnek róla olykor még papok prédikáltak. Azok a népek, amelyeket ma franci- magukat művelt emberként hirdető honfitársaink is. Az if­ áknak vagy németeknek hívunk, rászorultak a nemzeti júságot megterhelő tananyag – döntésüket, hogy tudniillik nyelvükre, ha nem akartak teljesen tudatlanul kitánto- a mai kisdiáknak már a latin számok írásmódját sem kell rogni templomaikból. Itália kissé különbözik e tekintet- megtanítani, kellőképpen igazolják. Nem volna jó egyszer ben is Európa többi vidékétől, mert az ott beszélt nyelv legalább tömören és közérthetően kinyilvánítani, mi mindent hasonlít a legjobban a latinra. Lénárd Sándor, magyar köszönhet a latin nyelvnek Európa s általa a nagyvilág? orvos, író, műfordító és életművész mesélte, hogy vala- Az európai kontinens népei a latin nyelv révén kerültek hol Itáliában meg akartak buktatni egy gyereket, mert a be abba a bűvös világba, amit kultúrának hívnak. Ez ter- latinul írt iskolai penzumát – heccből – úgy fogalmazta mészetesen nem azt jelenti, hogy korábban, a szájhagyo- meg, hogy latinul is, olaszul is olvasni lehessen. Kis lele- mány szintjén nem volt kultúrájuk, amely aztán az írás ménnyel ugyanis ez játszva megvalósítható. Ugyanakkor segítségével fennmaradhatott, sőt, a többi nép kultúrájá- én is olvastam olyan XIII–XIV. századi szövegeket, ame- ra vissza is hatott! Így jött létre az a sokszínűség, amely lyeknek a szerzői azon viccelődtek, hogy teljesen félre- az európai kultúrát oly’ naggyá és érdekessé teszi. Ehhez értik a latinul felolvasott bibliai részleteket, amelyek az azonban írni és olvasni is meg kellett tanulniuk! Egyet- ő beszélt nyelvükön, közösségük nyelvén egészen mást len európai nép sem rendelkezett ugyanis olyan írással, jelentenek, mint latinul. amellyel irodalmi szövegeket lehetett volna rögzíteni. Az Vagy hat és fél évszázaddal ezelőtt mégis inkább áldás és ókorban az írást gazdasági és kultikus célokra használták. nem „átok” lehetett az európai közemberek számára az a (Kivéve az alánokat, valamint az etruszkokat, akiknek kétnyelvűség, amelyet a latin nyelv ismerete és nemzeti nyel­ viszont nem értjük a leírt szövegét.) Ily módon nagyon vük használata teremtett számukra!? sokat tudunk például arról, hogy hány amfora bor volt Csakugyan, ez idő tájt szerte Európában élt és virág- egy hajó rakománya, hogy melyik istenségnek milyen ál- zott a kétnyelvűség. Egyik nyelv sem ölte meg a másikat. dozatot mutattak be… Másról azonban szinte semmit se Itáliában a latin megmaradt a városi adminisztráció nyel- tudnánk, ha a latin nem volna a segítségünkre… vének, Észak- és Közép-Itáliában fennmaradtak olyan Book15/3.indb 4 2015.08.18. 9:51 5 jogásziskolák, amelyekben latinul lehetett vagy kellett nem Stuart Máriával, hanem a szigeti hős Zrínyi Miklós- tanítani s tanulni. Szerencsés esetben tizennyolc éves sal a középpontban, akinek a lelkét – a Szigeti veszedelem korukban már be is fejezték tanulmányaikat az efféle tan- tanúsága szerint – szintén angyalok emelték a mennybe. intézetekben képzett fiatal emberek, és munkájuk révén a A szigetvári hős dédunokája beépítette a vár elestéről írt mindennapokban tovább éltették a latin nyelvet. eposzába Maffeo Barberini – VIII. Orbán pápa – versso- Sőt, nem is csak a közigazgatásban, a jogtudományi vagy rait. Zrínyi Miklós egyébként azon az ifjúkori szónokla- a bírói gyakorlatban, de magasabb szellemi régiókban is: tán kívül, amelyet a főúri ifjak nevében Szent Lászlóról tudományos ismeretek, politikai tantételek és szépirodalmi 1634-ben, Bécsben elmondott, valamint pár levelén kívül remeklések közvetítője lett a latin nyelv… – például, amiket a zágrábi alispánnak küldött – mind- Petrarca, akit az újlatinság kezdeményezőjének szokás végig magyar nyelven írt. Nagy nemzeti irodalmi prog- tekinteni, hogy egyik legjobb barátját, Boccacciót általá- ramot épített, a magyarnyelvűség feltétlen híve volt. Ám nosan ismertté tegye, az asszonyi állhatatosságról és hű- ezzel együtt vagy ennek ellenére ott volt mögötte az egész Az eraviscus ségről írt novelláját lefordította latinra. Boccaccio művét római irodalom és a kortárs latin irodalom is. A korabeli Flavia Usaiu viszont – Petrarca „ajándékának” köszönhetőn – számos élő latinság teljes fegyverzetével rendelkezett, ám ugyan- sírköve Tác-Gorsium, nemzet nyelvére fordították le: franciára, magyarra, ha akkor bekapcsolta a nemzetközi latinságnak az egyik leg- I–II. század nem csalódom, még dánra is. Milton viszont, az angol termékenyebb peremvidékére a magyar irodalmat is. fordulója költő és politikus élete végéig azon sajnálkozott, hogy Zrínyi Miklós, nevezetes hazafias buzgalomból, a Cromwell-féle forradalom híré- főnemesi család sarja, Páz­ re odahagyta Itáliát, ahol már ismert költőnek számított. mány Péter tanítványa s Hazatért Angliába, latinul írni kezdett eposzát Arthur ki- pártfogoltja nyilván zsenge rályról abbahagyta, majd angolul megírta az Elveszett Pa­ gyermekéveitől fogva a sok­ radicsomot. Amit – szerzője szerint – soha senki sem fog színű és soknyelvű Európa olvasni, mert az angol az a nyelv, amelyet Anglián kívül bűvkörében nevelődhetett. senki nem ismer. Bezzeg, ha itáliai költő maradt volna, De mit kaphattak e párat­ mekkora híre lehetne – panaszolta. lanul gazdag szellemi muní­ „Példatárában” bizonyára találni olyan magyarországi cióból azok a véle nagyjából történeteket is, amelyek a magyar nyelvű irodalomnak a la­ egykorú fiatalok, akik csak a tin általi nemesedését tanúsítják. saját képességeikre, eszükre s VIII. Orbánt, akinek a pápaságát újabban a reneszánsz szorgalmukra számíthattak? második nagy korszakának szokás tekinteni, eredeti ne- Két olyan szerzetesrend vén, azaz Maffeo Barberiniként jeles latin költőként is kezében volt hosszú időn számon tartották. Maphei Cardinalis Barberini poemata át Magyarországon az ok- címmel Rómában kiadott kötetét Rubens illusztrálta. tatás – a jezsuitákéban és Zrínyi Miklóst is egy ilyennel „dobta meg” a szentatya, a piaristákéban –, amelyek akivel az ifjú főnemes személyesen is találkozott. Zrínyi megjelenésük első pilla- Miklós pedig el is olvasta, sőt fel is használta az Itáliá- natától kezdve támogatói ból érkező költői sorokat. VIII. Orbánnak van egy rövid voltak a klasszikus stúdi- epigrammája, amely óriási sikert aratott. Számos nyelvre umoknak és a latin nyel- lefordították, még sziléziai német nyelvjárásban is megje- vű élő költészetnek. Nem lent, és természetesen angolul és franciául is. Valószínű- véletlen, hogy az utolsó nagyhatású latin tanítóregényt, leg a témája miatt lett oly’ igen népszerű, ami nem egyéb, az Argonauticont – ezt a nemzetközi szakirodalom is el- mint Stuart Mária lefejezése. A költő megszólítja a király- ismeri – egy magyarországi piarista szerzetes, Dugonics nőt, akit – szerinte – egy sötét teremben végeztek ki, és András írta, aki nagy művébe a teljes magyar őstörténe- az eseménynek nem volt olyan méltó közönsége, amilyen tet is belefoglalta. Az amerikai latinistáknak ma már San egy uralkodót megilletett volna. Hirtelen azonban meny- Franciscóban is tanítják, ki volt Dugonics András. Ezt a nyei fény töltötte be ezt a szomorú csarnokot, Gábriellel szerző Etelkájával aligha lehetett volna elérni… Ugyan- az élen seregnyi angyal jelent meg benne, és felvitték a akkor azt sem feledhetjük, hogy Dugonics András mi- katolikus hitéért életével fizető királynő lelkét a menny- lyen nagy híve volt a magyarnyelvűségnek! Ő írta az első be… Ezt a jelenetet mi, magyarok is jól ismerjük, csak magyar regényt, az Etelkát, később az Argonauticont is Book15/3.indb 5 2015.08.18. 9:51 66 SZÖRÉNYI LÁSZLÓVAL BESZÉLGET LŐCSEI GABRIELLA lefordította magyarra, hogy A gyapjas vitézek címmel az nek nevezett Európai Unióhoz. Plánumuk azonban, is olvashassa, aki netán nem tud latinul. mint Csipkerózsika, azóta is alszik. New Yorkban már Vajon arra is találni példát, hogy magyarországi szerzők 1986-ban megköszönte a magyar nemzetnek az egyik a latin nyelv közvetítésével Európa népeinek a nemzeti iro­ latin tanszék vezetője a latin nyelv iránti amerikai ér- dalmát gazdagították? deklődést, amelyet szerinte – de mások szerint is – a Aki Shakespeare-rel valaha komolyabban is foglalko- Budapesten született Lénárd Sándor latin nyelvre le- zott, jól tudja, hogy a magyar humanista, Zsámboky Já- fordított Micimackója váltott ki. A világsiker, amelynek nos „emblémagyűjteményét”, amely Geoffry Withney kétszázezres példányszámú kiadása az Államokban két fordításában Angliában is megjelent, Shakespeare forrás- hét alatt elfogyott, és amely a legjobb gimnáziumok ként használta. De fordítva is működött a dolog. Nálunk számára szinte kötelezővé tette a latin nyelv oktatását. például La Fontaine tanulságos állatmeséit, mielőtt ma- Ezzel szemben idehaza lassanként már azt sem igen le- gyarul megjelentek, latinul olvasták az emberek. François het elvárni, hogy minden megyei jogú városban legyen Fénelon Telemakhosz bújdosásairól szóló regénye, a legalább egy olyan gimnázium, ahol latint tanítanak. Télémaque, amely szerintem az utópia és a kalandregény Úgy tűnik, idehaza a felejtés fátylát borítják arra a szel- csodálatos keveréke, szintén latin fordításának köszönhe- lemiségre, arra a kultúrára, amely kétezer éven keresz- tően lett oly igen népszerű minálunk. Dugonics András tül Európát összetartotta. nem tudott franciául, az Argonauticon egyik forrása en- A magyar középiskolák honnan szerződtetnek majd latinta­ nek ellenére a Télémaque, amit Dugonics nyilván latinul nárokat, ha egyszer idehaza is divat lesz latinul tanulni? olvashatott. És akadtak unatkozó angol diplomaták, akik Szegeden – Kasza Péter munkájának köszönhetően – ügyes-bajos dolgaik szünetében lefordították latinra a Rá­ Horváth István Károly emlékére latin középiskolai ver- májanát, és a szanszkrit nyelvű indiai eposz latin nyelven senyt alapítottunk, amelyre még minden évben vannak vált ismertté Európa-szerte. Magyar földön is… jelentkezők. Közülük olykor még utánpótlás is kerül az Summa summarum, bátran állítható, hogy a latin nyelv egyetemekre. Szegeden az egyetlen doktori program közvetítő szerepe nélkül nem működne az a csodálatra az irodalmi PhD-programon belül a neolatin filológia, méltó teljesség, amit európai kultúrának hívunk? És talán amely tíz éve működik. Kilencen már meg is védték a az is, hogy ez a teljesség – többek között a latin nyelv isme­ PhD-értekezésüket, sőt, mindannyian el is tudtak he- retének a hiányában – Európa némely tájain éppen napja­ lyezkedni. Vannak köztük olyanok, például Szabó Ádám, inkban foszlik szerteszét? akit már külföldre is hívnak előadni, aki gyönyörűen tud Csak ott, ahol a latin nyelvet száműzték a közoktatás- latinul beszélni, s ha kell, latinul tartja meg előadásait. ból. Finnországot például aligha fenyegeti ily veszély, Nem fenyegeti a hazai szellemi életet, nem válik a nemzet ott ugyanis van egy folyamatosan működő latin nyelvű hátrányára, ha klasszikus ismeretek hiányában lassan, de rádióadás. Az 1989 óta hetente egyszer jelentkező la- fokozatosan elszakadunk az európai kultúrától? tin nyelvű hírműsor, a Nuntii Latini, mely a világhálón Történelmi jelentőségű hátrányunk származik belő- is elérhető, külföldön népszerűbb, mint a finn nyelvű le, amely talán egész Európában minket sújt a legerő- adások. Tiszteletre méltó neolatinista kollégáink sze- sebben! Mi, magyarok, azáltal, hogy egyre gyakrabban rint Németországban is egyre nagyobb az érdeklődés a száműzzük a latin nyelv tanítását iskoláinkból, lelkesen latintanítás iránt, egyre-másra hívják vissza tanítani a „szűkítjük” azoknak a körét, akik még el tudnak olvas- rég nyugdíjba vonult, de még mozgósítható latintaná- ni egy latin nyelvű oklevelet, mi több: azt értelmezni is rokat. Vagy ha velük nem lehet azoknak az iskoláknak a képesek. Ezáltal előzékenyen átengedjük a kelet-közép- gondjait megoldani, amelyek modernizáció címén ko- európai közös múlt interpretálását azoknak, akik egye- rábban lemondtak a klasszikus ismeretek oktatásáról, temeiken tanítják és alkalmazzák – méghozzá pengeéles ám oktatási programjukban most ismét szerepel a latin, elmével – a neolatin kultúra mindvalahány lehetőségét. külföldön keresnek latintanárokat. Nyugat- és Észak- Ha nem tudunk időben versenytársakat állítani, a szom- Európában divatba jött latinul tanulni! Hogy Német- szédos országok latinos kollégáival folytatott vitákban országban mi váltotta ki ezt a jelenséget, nem tudom. nehezen fogjuk tudni tisztázni a közös történeti keretek Belgiumban is erősen, egyre erősebben kötődnek a közti korszakok hiteles históriáját! latin nyelvhez. Belgium például több állammal közö- sen a latin nyelv rehabilitációjára vonatkozó törvény- javaslatot nyújtott be az akkor még Európai Közösség- Book15/3.indb 6 2015.08.18. 9:51 7 Gergely András A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit „A legnagyobb magyar német nyelven vezette naplóit.” – tett a háttérben. A kisvilágban való tájékozódáshoz sem a Még gimnazista koromban olvastam ezt a keménynek magyar, sem a német nyelvben nem lelt biztos támaszra, szánt mondatot. Emlékszem, hogy mennyire megdöb- s már tömték a fejét a franciával, az olasszal s persze mi­ bentett, hiszen addig azt sem tudtam, hogy Széchenyi hamar a latinnal. (Később aztán jól megtanult még an- egyáltalán naplót írt. golul is.) A fiatal Széchenyi nyelvi bizonytalansága alig Egyetemista koromban azután hozzáolvastam a ma- volt érzékelhető, hiszen a csevegéseknek komoly tétjük gyarázatot, azt hogy Széchenyinek „anyanyelve” volt a nem volt, a nyelveket a társaság összetételének megfe- német, de legalábbis német közegben nőtt fel, csak fel- lelően váltogatták, az arisztokrata körökben többnyire Johann Ender: nőtt korában tanult meg magyarul, és naplója írásánál franciául beszéltek – ám olyan körben, ahol senki nem gróf Széchenyi már csak megmaradt a német mellett. volt „francia anyanyelvű”. Széchenyi 1815 táján kezdődő István ifjúkori portréja Fiatal kutatói éveimben, amikor Széchenyivel kezd- olvasásdühe, amely csaknem kizárólag a szépirodalomra vízfestmény, tem foglalkozni, a kép tovább árnyalódott. Mindjárt összpontosult, a nyelvi önművelés eszköze is volt. 1818 beleütköztem az „anyanyelv” fogalmába. A kifejezés a német eredeti (Muttersprache) tükörfordítása, és arra a nyelvre utal, amelyet a gyermek anyja mellett, anyjától tanul. Széchenyit persze nem szülei vették körül, ők a kor arisztokrata szokásai szerint élték a maguk életét, s a gyermekeket dajkákkal, nevelőnőkkel, majd tanítókkal, tanárokkal vették körül. Széchenyinél tehát hiányzott az a homogén családi-környezeti háttér (apja ráadásul ekkor már vallásos túlbuzgóságának adta át magát), amelyhez a nyelvhez való érzelmi viszony is hozzátarto- zik, hogy a szó szoros értelmében „anyanyelve” lehetett volna. Feltételezhetjük persze, hogy ha a szülők, Széché- nyi Ferenc és Festetics Júlia egymás között magyarul be- széltek, akkor gyermekeik magyar nyelvtudására is súlyt helyeztek, s talán a gyermekek köré gyűjtött személyzet kiválasztásánál szempont lehetett, hogy tudjanak ma- gyarul. De ismétlem, itt már csak feltevésekre vagyunk utalva. Az „anya”nyelvet nem kell szó szerint értelmez- nünk, azt a nyelvet keressük, amelyet a gyermek először elsajátít, amelyet a legjobb kedvvel használ, és amelyen később a legjobban kifejezi magát. Széchenyi nyelvi bizonytalansága legfeljebb első isko- laéveiben mutatkozott meg. Döblingben úgy emlékezett vissza, hogy rossz tanuló volt, nem fogott az agya. Ha igaz ez a kijelentése, akkor szerintünk nyelvi probléma lehe- Book15/3.indb 7 2015.08.18. 9:51 88 GERGELY ANDRÁS Széchenyinek tehát a fenti értelemben nem volt anya- írási hibáit. A naplók esetében sok a mentség. Magának írta, nyelve. Kezdettől egy kevert nyelvi világ vette körül, sebesen, éjszaka, gyertyafény mellett. Akként is gondolta, előbb a magyar és a német, később – és igen korán – eh- hogy németül, sok év naplóírás nyomán többre képes, hi- hez csatlakozott a francia. Nyilván a németet használta szen rendre próbálkozott (a naplókötetekbe rejtett) vers- a leggyakrabban, legalábbis fiatal évei előrehaladtával, írással, regényterveket is szövögetett. Aztán lassan-lassan, aztán katonáskodásával ez a nyelv fölébe kerekedett a évek múltán belátta, hogy ez nem megy, nem fog menni. többinek, de még ebben a nyelvben sem mozgott töké- Csupán útleírásai és egy-egy német nyelvű esszéje ért el letes biztonsággal. Többször följegyzi naplójában, hogy irodalmi szintet, de ezek kiadásával sem próbálkozott. nem tudta elmondani (németül sem), amit akart. Fejé- Egy gazdag főúr élményei nyilván mások, mint egy ben felépítette mondanivalóját, aztán mégsem tudta elő- közemberé, hiszen járja a világot, híres emberekkel adni. Valamelyes társasági-társadalmi gátlás is szerepet találkozik, de ha éppen falun él is, vagy ha ezredénél játszhatott ebben, ha magasabb állásúakkal beszélt. Köz- van, netán az élmények hiányától szenved, még akkor ismert, hogy közvetlenül a Metternichhel való beszélge- is érdekes vagy egyszerűen csak különc figurák karak- tése után már emlékiratot írt, amelyben elmagyarázta, terét rögzítheti. Széchenyi reflexiói nem mindennapi- hogy mit is akart még elmondani. Nem járt jobban Fe- ak, hiszen olvasmányait értékeli, emellett asszociációs renc császár-királlyal sem, amikor egy „legfelsőbb kihall- készsége rendkívüli, és az eseményeket világirodalmi gatás” alkalmával saját előléptetését szorgalmazta. Nap- műveltséggel gazdagodva kommentálja. De akad nála lója szerint felét sem tudta elmondani annak, amit akart. az élmények között nemcsak nem mindennapi, hanem E zavarnak legalábbis egyik tényezője volt a nyelvi kom- éppenséggel nem evilági is: mert Széchenyi szellemek- Emléktábla gróf Széchenyi petencia hiánya; nem tudta megtalálni azokat a kifejezé- kel, elhunytakkal találkozik, hangokat hall, fantáziája István seket, amelyekkel mondandóját elő tudta volna adni. megindul. Borzalmas helyzeteket képzel el, amelyek szülőházán E feszültség oldására soha nem az elhallgatással, hanem pillanatokon belül valósággá válhatnak. Transzcenden- Bécs I. Herrengasse 5. inkább a túlbeszéléssel, túlírással, állandó önértelmezés- tális (földöntúli) élményei is vannak, melyekről néha naplójában azt jegyzi fel, hogy mi is történt valójában, az az ő titka marad – vagyis a látomást még naplójával sem osztja meg. Nincs okunk föltételezni (mert a vallo- másos műfaj ezt nem teszi lehetővé), hogy e bejegyzé- sek csak az írói fantázia szüleményei, és nincs valóságos élményalapjuk. Mindezek folytán még a naplók kiadá- sa előtt, azok első olvasói, tanulmányozói között fel- merült a kérdés: mit mondhatunk Széchenyi psziché- jéről? Nagy óvatossággal kell megközelítenünk ezt a kérdést, hiszen a napló pillanatnyi hangulatokat rögzít, és számtalan ilyen naplót kellene összehasonlítanunk, ha rendelkezésre állnának egyáltalán. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a romantika korá- ban vagyunk; a természetfölötti jelenségek észlelése, a vallásos révület, a lelkekkel való társalgás nem kevesek tapasztalata ebben a korban… (Akivel ilyesmi nem tör- ténik meg, sokszor keresi a transzcendentális révületet! Széchenyinél is észrevehető, hogy fantáziája mozgatá- sával mintegy belehelyezi magát ilyen élménykörbe.) sel tett kísérletet. Ez volt az (egyik) oka, hogy Széchenyi Mindig többet akart elmondani, kifejezni, mint kétségkívül grafomán – írásdühvel megvert – alkat. De azt amennyire nyelvileg képesnek érezte magát. Amikor az sem feledhetjük, hogy grafomán a XIX. században volt az. önmagában is többértelmű című Hitel megjelent, a mű Írásban persze a fogalmazás könnyebben ment, volt ideje által kiváltott viták-félreértések egy részét önkritikusan szövegeit végiggondolni. Német nyelvű leveleinek, írásai- annak tulajdonította, hogy nem tudta magát megfele- nak kiadói tárgyilagosan meg kell hogy említsék (és meg lőképpen kifejezni. A támadásokra válaszoló Világ már is említik) fogalmazásbeli pongyolaságait, nyelvi és helyes- előszavának első mondatával leszögezi, hogy egy szöveg Book15/3.indb 8 2015.08.18. 9:51 9 A LEGNAGYOBB MAGYAR NÉMET NYELVEN VEZETTE NAPLÓIT különböző értelmezéseknek van kitéve: „számos példa társaságban. (A háttérben itt is érezhetjük a nyelvi bizton- előttünk, milly ellenkező benyomást tehet ugyan azon ság keresését!) Rövid idő múlva aztán abba is maradnak könyv különböző olvasóra. Ki azt rokon vonzással for- a „naplók”, amelyek inkább csak feljegyzések, emlékez- gatja, mindent észrevesz, mindent lát, a mit a szerző vilá- tetők, de nem állnak kapcsolatban mindennapi életével. gosabban kitenni nem tudott, vagy nem mert […] szóval Másfél év is eltelik, amikor újrakezdi az írást, ezúttal talán a szerzővel oly módon bánik, mint barát baráttal […] Ki még mindig nem napló-, hanem útleírást. Világosan kiér- ellenben a szerzőt – habár tán sejdítlen is – nem kedveli, s zik az írói ambíció: hazaérkezte után útikönyvet kíván úgy szólván azon czélból veszi munkáját kézbe, hogy an- kiadni. Egy ideig párhuzamosan vezeti naplóját és napló- nak csak hibáit keresgélje ki, közönségesen sűrű ködben szerűen feljegyzi úti élményeit. „Keleti” úton van: Itália, a munkálódik […] Könyv-megítélésben részrehajlatlan görög szigetek, Törökország, a Balkán az, ahonnan gyűjti tán soha még senki nem volt.” Pedig szükséges „ha csak élményeit. Keleti útikönyv (persze nyugati is…) magya- félig érthetőleg is szólni már valahára”. rul nem létezik, most sem merülhet fel a nyelvi váltás – A szerző nem csupán a kifejtett nézetek félreérthetősé- bár elmerül az olasz, a görög, a török nyelv némely rejtel- géről értekezik, hanem arról is, hogy mindent nem fejez- meiben. A terv csak terv marad, az élet sodorja tovább. hetünk ki a nyelv segítségével, ami pedig bennünk van. „Ki Hosszú szabadsága – hiszen még mindig hivatásos kato- azon szerencsés szerencsétlen – olvassuk újra a Világban –, na! – 1820-ban véget ér, bevonul ezredéhez a Debrecen – ki egészében ki tudta volna fejezni, a mi lelkében vala? Sze- Nagyvárad közötti vidékre. Amikor ide utazik, azonnal rencsés, hogy a nyelvnek oly nagy tehetségével bírt, szeren- megszaporodnak a magyar nyelvű bejegyzések a nap- csétlen, hogy csak oly parányi volt lelkében, a mit még em- lóban. Környezetében nyelvi közeget vált, egyre többet beri nyelv is elő tudott rebegni! Több van bennünk, sokkal beszél magyarul. Feljegyzi, hogy Debrecenben milyen több, mint amennyit szóval le tudunk ábrázolni […] A szó jól esett beszélgetnie egy józan eszű parasztemberrel. Ka- tehát csak felszínes tolmácsa lelki érzéseinknek.” tonái is magyar huszárok. 1821-ben lóvásárlás ürügyén A lelki gazdagság és az ehhez képest gyarló nyelv való- kiküldeti magát Erdélybe. Itt még kevesebben beszélnek sággal metafizikai-antropológiai ellentétté alakul Széche- németül, de egész kényszerű közeledése a magyar nyelv nyinél. A zenét is a lélek egyik kifejezésmódjának tekintet- felé érzelmileg nagyon is ambivalens: kulturális színvo- te, amelyet le lehet „fordítani” nyelvi formába. 1821-ben nalesésként éli meg a nyelvi váltást. Valósággal felléleg- bátyja zongorajátékát hallgatva megpróbálta azt költői zik, amikor erdélyi arisztokrata körökkel és a nagyszámú sorokkal visszaadni. Ugyanebben az évben korábbi szerel- román bojár emigrációval franciául beszélhet. me, Gabriella halála kapcsán azon töpreng, hogy „maga- Kereste Wesselényivel a kapcsolatot, mert hallott sabb rendű lények a szférákban nem énekkel és harmóni- már felőle, és mert Wesselényinek ménese is van. ával beszélnek? És az Istennek még ez a nyelv is nem túl Zsibón, Wesselényi kastélyában jön létre a találkozás. anyagszerű? Igen, az idegeimben érzem, van valami tisz- Vajon milyen nyelven beszéltek? A napló hallgat erről. tább és mennyeibb is, mint a hang és az akkordok.” Ha a feljegyzés érzelemgazdagságára, egy értékes ba- Ha arra gondolunk, hogy néhány héttel a császár-király- rát megtalálásának feljegyzésére pillantunk, én azt hi- lyal való sikerületlen beszélgetés után kerülnek e gondo- szem, magyarul beszéltek. De amikor a találkozás után latok a naplókba, talán nem merész az a pszichológiai ma- Széchenyi levélben keresi meg Wesselényit, németül ír. gyarázatunk, hogy metafizikai összefüggésekig menően Gyarló fogalmazását írásban már nem hajlandó vállal- transzponálta nyelvi problémáit. De még évekkel később, ni. Később a levelezés magyarrá válik, a Wesselényi- 1826-ban is arról töpreng naplójában, hogy „a nyelvek tö- hatás nyelvi téren is rendkívül jelentős. A naplók azon- kéletlenségéből fakad a legtöbb baj és a legnagyobb idő- ban, bár a magyar bejegyzések szaporodnak, németül pazarlás a világon. Nincs olyan szó, amely más szavakkal gördülnek tovább – írójuk német nyelvi hegemóniája, összevéve vagy akár magában is, jelentését ne változtatná. mint automatizmus, érvényesül továbbra is. És talán […] Érzem, fel fognak még találni valami módon számok- nem lesz meglepő, hogy a Lovakrul 1827-es megírása, kal írni úgy, hogy amit leírnak, örökre és minden foga- majd a Hitel nagyszabású, 1829-ben elkészült vállalko- lomra matematikailag mindig nyoma marad.” zása sem fogja már a naplóírót nyelvi megszokásából, De térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy miért vezet- „első” nyelvéből kibillenteni. te németül naplóit. Erre első feljegyzéseiben találhatunk Közismert tény, hogy Széchenyi személyes elszánása pragmatikus magyarázatot. Először csak anekdotákat, hátterében, hogy életét Magyarország regenerációjának történetkéket jegyzett fel, hogy azokat ügyesen előadja a szenteli, 1825-ben kirobbanó, egyoldalú, ám heves sze- Book15/3.indb 9 2015.08.18. 9:51