írták: Bernek Ágnes Hajdú-Moharos József Karácsonyi Dávid Próbáld Ferenc Szabó Pái Szegedi Nándor Varga Gábor Közreműködött: Bottlik Zsolt Lektorálta: Mészáros Rezső Illusztrálta: Jesus Reyes Nunez © Szerzők, 2007 ISBN 978 963 463 319 8 www.eotvoskiado.hu Felelős kiadó: Hunyady András, igazgató Nyomdai munkák: Generál Nyomda Tartalomjegyzék Európa társadalomfoldrajzi vázlata (Próbáld Ferenc) ........................................................5 Az Európai Unió (Próbáld Ferenc-Szabó Pál) ..................................................................33 NYUGAT-EURÓPA ..........................................................................................................53 A Benelux-államok (Próbáld Ferenc) ........................................................................53 Hollandia ..............................................................................................................58 Belgium ................................................................................................................71 Luxemburg ...........................................................................................................78 Nagy-Britannia (Szegedi Nándor) 79 Írország (Próbáld Ferenc) ........................................................................................112 Franciaország (Szabó Pál) ........................................................................................119 Monaco (Szabó Pál) ..................................................................................................149 NYUGAT-KÖZÉP-EURÓPA (Szegedi Nándor) ............................................................151 Németország .............................................................................................................151 Svájc ..........................................................................................................................192 Liechtenstein .............................................................................................................208 Ausztria .....................................................................................................................209 DÉL-EURÓPA ..................................................................................................................225 Spanyolország (Szabó Pál-Varga Gábor) ................................................................225 Gibraltár (Próbáld Ferenc) .......................................................................................245 Andorra (Próbáld Ferenc) ........................................................................................245 Portugália (Próbáld Ferenc) .......................................................................................246 Olaszország (Szabó Pál) ...........................................................................................254 Vatikán (Szabó Pál) ..................................................................................................278 San Marino (Szabó Pál) ............................................................................................279 Málta (Próbáld Ferenc).............................................................................................279 Görögország (Szabó Pál) ..........................................................................................280 Ciprus (Próbáld Ferenc) ...........................................................................................290 ÉSZAK-EURÓPA (Próbáld Ferenc) ..............................................................................295 Izland ........................................................................................................................ 304 Dánia..........................................................................................................................306 Norvégia ....................................................................................................................313 Svédország.................................................................................................................321 Finnország..................................................................................................................331 3 Európa regionális földrajza KELET-KÖZÉP-EURÓPA ÉS DÉLKELET-EURÓPA (Próbáld Ferenc) ...................339 Lengyelország (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) 353 Csehország (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) .............................................372 Szlovákia (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) ...............................................385 Románia (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) .................................................400 A jugoszláv utódállamok (Próbáld Ferenc) .............................................................424 Szlovénia ......................................................................................................... 434 Horvátország ......................................................................................................436 Szerbia ...............................................................................................................439 Montenegró ........................................................................................................444 Bosznia és Hercegovina .................................................................................. 445 Macedónia ..........................................................................................................446 Bulgária (Bernek Ágnes-Probáld Ferenc) ................................................................447 Albánia (Próbáld Ferenc) .........................................................................................459 KELET-EURÓPA .............................................................................................. 465 A balti államok (Próbáld Ferenc) 465 Észtország .......................................................................................................... 470 Lettország ...........................................................................................................472 Litvánia ..............................................................................................................473 A FÁK európai tagállamai (Karácsonyi Dávid) .......................................................474 Ukrajna ...............................................................................................................480 Fehéroroszország ...............................................................................................509 Moldova .............................................................................................................514 Függelék .............................................................................................................518 Irodalom ..........................................................................................................................523 Ábrajegyzék ................................................................................................................... 535 Táblázatok jegyzéke . ......................................................................................................539 4 Európa társadalomföldrajzi vázlata 1. Az Európa fogalom történelmi és kulturális háttere Földrészünk lehatárolása a természeti földrajzot nehéz - csak kompromisszumok árán megoldható - feladat elé állította. Még bonyolultabb helyzetben van a társa­ dalomföldrajz, hiszen a kontinens államalakulatai keleten évszázadok óta átnyúl­ nak a szomszédos Ázsiába anélkül, hogy a földrész természeti határainál bármi lé­ nyeges társadalmi-gazdasági vagy kulturális változás mutatkozna. Azzal is számot kell vetni, hogy Európa fogalma - amely mögött kétségkívül lakóinak valamiféle identitástudata húzódik meg - a történelem során több ízben változtatta jelenté­ sét, és még a természetföldrajzból származó, nagyjában-egészében elfogadott tar­ talmi ismérvei is alig két évszázada kristályosodtak ki. Európa neve valószínűleg a föníciai ereb (= sötétség, napnyugat) szóból származik; elsó' írásbeli említése a Kr. e. VIII. századi görög mitológiában lelhető' fel. A szó földrajzi jelenté­ se eleinte a mai Trákia és Macedónia szűk területére korlátozódott, ám a Kr. e. VI. század­ tól már magában foglalta a Gibraltári-szorostól a Kaukázus északi lábáig terjedő egész térsé­ get, és - Hérodotosz, valamint Hippokratész műveinek tanúsága szerint - az ázsiai perzsa bi­ rodalommal szemben bizonyos görög politikai és kulturális értékeket is kifejezett. A Római Birodalom virágkorában ez az Európa-fogalom feledésbe merült, és csak a korai középkor­ ban bukkant fel ismét: a tudós sevillai Izidor püspök (570-636) írásaiban az impérium nyu­ gati utódállamainak keretéül szolgált. A VIII-IX. század folyamán a frank uralkodók saját birodalmukat azonosították Európával, amelynek fogalma utóbb - az „eretnek” Bizánccal szemben - a keresztény nyugatot ölelte fel. Bizánc bukásával ez a megkülönböztetés értel­ mét vesztette, és a kiváló reneszánsz tudós, Enea Silvio Piccolomini (1405-1464) - aki II. Pius néven lépett a pápai trónra - már az egész korabeli keresztény világot nevezte Európá­ nak; a meghatározás így azt a közös érdeket fejezte ki, amely a „pogány” oszmán-török hó­ dítással szembeni fellépést ösztönözte. Machiavelli (1469-1527) műveiben még tisztább for­ mában jelent meg az a korszerű gondolat, amely a földrészen élő népek közös történelmét, kultúráját és politikai érdekközösségét tette Európa fogalmának alapjává. Mindez jól mutatja: Európa nem pusztán természetföldrajzi, hanem történel­ mileg változó kulturális egységként is értelmezhető. Lakóinak értékrendjében - egy­ másra rétegződve - jelen van a klasszikus görög-római kultúra öröksége, a meg­ határozó jelentó'ségű keresztény vallás és etika, a felvilágosodás korából származó racionalizmus, a tudományos-technikai vívmányok iránti fogékonyság, az egyén szabadságát és boldogulását középpontba helyező individualizmus, valamint a nemzetállami szerveződés ideája. Az európai civilizáció sajátos vonása a sokszínű- 5 Európa regionális földrajza 1. ábra. Az európai civilizáció hatásai a világ különböző részein Jordan, T. G. (1996) nyo­ mán ség; jellegzetes térbeli törésvonalai a keleti és a nyugati kereszténység határán a XI. századtól, majd a reformáció nyomán a protestáns észak és a katolikus dél kö­ zött rajzolódtak ki. A földrészt észak-déli irányban keresztülszelő legélesebb, ha­ talmi erőszakkal bevésett határvonal, amely a XX. század közepén alakult ki, az egykori „vasfüggöny” mentén húzódik.1 Európát voltaképpen sajátos történelmi, társadalmi és gazdasági fejlődése, egye­ dülálló kultúrájának megteremtése avatta megkülönböztetett földrésszé, amely az elmúlt két évezred folyamán döntő hatást gyakorolt az egész emberiség fejlődésére, és az újkorban kibontakozó világgazdaság első, hosszú ideig vetélytárs nélküli köz­ pontjává vált. A XVI-XIX. század folyamán az európai civilizáció hatása - a töme­ ges kivándorlás és a gyarmati hódítások révén - a többi kontinensre is kiterjedt, és többé-kevésbé maradandó nyomokat hagyott (7. ábra). 1 Hogy a vasfüggöny határvonala évtizedeken át mennyire éles volt, azt jól mutatja, hogy az Európa-fogalom jelentése a nyugat-európai köznyelvben, az újságírói szóhasználat­ ban - de még számos szakkönyvben is - a kontinensnek az integrációs folyamatban részt vevő, gazdaságilag fejlett nyugati részére szűkült. 6 Európa társadalomföldrajzi vázlata A társadalomföldrajzi ismérvek alapján meghatározható Európa határai időről időre változtak, és sehol sem élesek; földrészünk karakterisztikus jellemvonásai fi­ noman, fokozatosan halványodnak, amint a kontinens magterületétől távolo­ dunk. Ez indokolja, hogy a társadalomföldrajzi áttekintés során is a természeti geográfia jól ismert, közmegegyezésen nyugvó térbeli kereteihez igazodjunk. Mérhetó'-e az európaiság? Lehetséges-e földrészünk határait „objektív” mennyiségi mutatókhoz kötni? Ezek a kérdések az európai földrajztudomány kételyeinek láttán a kvantitatív módszereket mindenek fölött kedvelő amerikai geográfusokban merül­ tek fel. A válaszadásra Európa földrajzának egyik legkiválóbb tengerentúli kutatója, 2. ábra. Az „európaiság” fokozatai Jordan, T. G. (1996) alapján 7 Európa regionális földrajza a Texasi Egyetem tanára, a 2003-ban elhunyt Terry G. Jordan (1996) tett érdekes kí­ sérletet. Jordan az európai társadalom 11 jellegzetes ismérvét emelte ki, és ezekhez - elég önkényesen - bizonyos számszerű határértékeket rendelt. (Adatai az 1990-es évek elejéről származtak.) Az „európaiság” ismérvei, illetve a hozzájuk tartozó határérté­ kek a következők voltak: 1. vallás (a lakosság legalább 80%-a keresztény); 2. nyelv (a la­ kosság több mint 80%-a indoeurópai); 3. embertani jelleg (több mint 90% europid); 4. egészség (csecsemőhalandóság 1% alatt); 5. fejlett gazdaság (GDP/fő 10 000 dollár fe­ lett); 6. képzettség (írástudatlanság 10% alatt); 7. fejlett közlekedési hálózat (közutak sűrűsége nagyobb, mint 400 km/1000km2); 8. ipari-tercier foglalkozási szerkezet (agrárkeresők aránya 15%-nál kisebb); 9. nagyfokú urbanizáció (városi lakosság 50% felett); 10. stabil népességszám (természetes szaporodás 1% alatt); 11. parlamentáris demokrácia (legalább 1980 óta). Az így meghatározott „európai ismérvek” számát Jordan részletes regionális bontásban térképre vitte (2. ábra). Jól látszik, hogy az eu­ rópaiság valamennyi jegye csak a kontinens nyugati-középső centrumterületén talál­ ható meg. Ezt a centrumot - kivált keleten és délkeleten - széles, mozaikszerű átme­ neti sáv veszi körül, amely az európai magterület lakóinak szemében is többé-kevés- bé lenézett, alárendelt helyzetű perifériának számít.2 Bár a Jordan-féle kísérlet ered­ ményei joggal bírálhatók, az általa kiválasztott mutatók jól jelzik azokat a kérdéskö­ röket, amelyeket rövid társadalomföldrajzi áttekintésünk során érintenünk kell. 2. Népek, nyelvek, államok mozaikja Európát - benépesedése kezdetétől fogva - mindig két irányból érték antropoló­ giai hatások: délről, az afrikai partok felől és keletről, az ázsiai szárazulat sztyep- jeiről. Az utóbbi vándorlási útvonal egyik ága a Kelet-európai-síkságon, másik ága pedig Kis-Ázsián keresztül haladt. A délről és keletről érkező népcsoportok számá­ ra Európa egyetlen hatalmas olvasztókemencévé vált, amelyből öt nagyobb, elkülöníthető embertani típus került ki: aj az alacsony termetű, hosszúkás arcú, sötét szem- és hajszínű mediterrán típus valószínűleg legkorábban, délről érkezett a Földközi-tenger nyugati partvidé­ kére. Dél-Olaszországot, az olasz és a francia Riviérát, az Ibériai-félsziget na­ gyobb részét népesítette be; b) a közepes termetű, zömök, kerek arcú alpi típus képviselői feltehetően Kis- Ázsia felől vándoroltak be Közép-Európába. A Balkán-félsziget nagy részén, a Kárpátok és az Alpok övezetében, Franciaország és Németország déli szegé­ lyén és az Ibériai-félsziget északi peremén helyezkedtek el. A Balkán és az Al­ pok területén a dinári típussal keveredtek; 2 Találóan írta Teleki Pál (1936): „Kérdezzük csak végig Európa népeit szomszédaikról - majd mindenki keleti szomszédját barbárnak, legalábbis nem magával egyenértékű eu­ rópainak tartja.” 8 Európa társadalomföldrajzi vázlata c) az alpinál magasabb növésű, széles homlokú, keskeny arcú dinári típus az Al­ pok keleti felében, a Balkán-félszigeten, valamint Lengyelország déli pere­ mén fordul elő; d) az igen magas termetű, szélre hajú, kék szemű északi típus hazája Skandinávia - eltekintve Finnországtól -, a Német-síkság, Hollandia és Belgium területe; e) az északihoz hasonló, ám alacsonyabb termetű, széles, szögletes arcú kelet-bal- ti típus Északkelet- és Kelet-Európában honos. Európa túlnyomó részét embertani szempontból kevert alkatú népek lakják; pl. a Brit-szigeteken, Észak-Franciaországban és Németország középső övezetében az alpi és az északi típusok ötvöződtek, a Kelet-európai-síkságon pedig a balti típus mongolid vonásokkal gazdagodott. A különböző vércsoportok gyakoriságának vizsgálata ugyancsak azt erősíti meg, hogy kontinensünk valamennyi része a tör­ ténelem során többször ismétlődő, nagyfokú keveredés színtere volt. Az embertani csoportok térbeli elhelyezkedése látszólag nem mutat sok kapcso­ latot Európa nyelvterületeivel, azaz a nyelvileg homogén népcsoportok - eltekint­ ve Skandinávia egyes térségeitől - antropológiailag többszörösen kevertek. Mind­ amellett szakmai körökben egyre erősödik az a feltevés, hogy az emberiség leszár­ mazási, illetve nyelvfejlődési pályái egymással párhuzamosan haladtak. Európa vallási térképén lényegében három nagy felekezet, illetve felekezeti család osztozik. Az Észak-írországtól Hollandián, Németországon és Svájcon át Erdélyig hú­ zódó széles zónában mozaikszerűen keverednek a katolikus, illetve vrotestáns vallású térségek, míg ettől a tengelytől délre egyértelműen az előbbiek, északra pedig az utóbbiak uralkodnak. A Dalmácia déli szegletétől a balti államok és Finnország ke­ leti határáig enyhén ívelő félkör az ortodox.ókeresztény egyházak elterjedésének nyu­ gati határát jelzi, ezen belül a Balkánon és Oroszországban iszlám szigetek helyezked­ nek el. Az iszlám emellett - a fokozódó bevándorlásból eredően - a fejlett európai országok nagyvárosaiban is egyre inkább teret hódít magának, ami esetenként társa­ dalmi konfliktusokhoz vezet. Európa keresztény lakosságának 54%-a katolikus, 26%- a ortodox, 20%-a protestáns felekezetekhez tartozik. Az összlakosságon belül egyre számottevőbb á felekezeten kívüliek aránya (kb. 23%; Hunyadi L. 1998). A vallási alapon húzódó határok - némi egyszerűsítéssel - a kontinenst megosztó társa­ dalmi-gazdasági fejlettség különbségeit is visszatükrözik. Ahogy azt Max Weber elemezte munkáiban, a római katolikus - és még nagyobb mértékben a görögkeleti -- egyház kevés­ bé tudott megbirkózni a valláserkölcs és az egyre nagyobb teret hódító általános, polgári erkölcs kettősségével. A gazdagodás a vallásosság hanyatlását vonta maga után, és a katoli­ kus egyház tradicionális vallási elvei fékezték a polgárság vagyonosodását. A protestantiz­ mus (elsősorban a kálvinizmus) az etikai kettősséget úgy oldotta fel, hogy az embertől az Isten által rábízott vagyon szorgalmas munkával történő gyarapítását várta el, az erkölcsöt az üzleti erkölccsel azonosította, miközben a vagyonosodással járó veszélyeket a világi pu­ ritanizmus megkövetelésével szorította vissza, s eleképpen a kapitalizálódó polgárság me­ legágyává vált. Az egyéni szabadságot és a fogyasztást többre értékelő, a korábbi szegény­ ségből a szorgalmat és ötletességet magukkal hozó individualista felfogású közép-európai társadalmak előtt viszont épp az utóbbi évtizedekben, a fordista tömegtermelés visszaszo­ rulásával nyílt út a gyorsabb felemelkedéshez (Kopátsy S. 1995). 9 Európa regionális földrajza Az Északi- és a Balti-tenger partjaira néző - zömmel protestáns - társadalmak léptek legkorábban a kapitalista fejlődés útjára. Ez az „észak-atlanti klub” némi előnnyel rendelkezett a délnyugat-, dél- és közép-európai országokkal szemben, amelyek viszont a görögkeleti kultúrkörhöz tartozó társadalmakat utasították maguk mögé. A vallási tényezőle azonban legfeljebb kezdő lökést adhattak; a fej­ lődés meghatározó emelője, közvetítője sokkal inkább a technológia volt, amely­ nek találékony, innovatív alkalmazása révén újabban épp a fejlődésben eleinte visszamaradt régiók (pl. Dél-Németország, Északkelet-Olaszország) törtek előre. Európában jelenleg - a Kaukázus-vidéket nem számítva - mintegy 70 különböző nyelvet beszélnek, ezek többsége azonban - a használók száma alapján kb. 93%-a - az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, amely ugyanabból az ősi alapnyelvből ered. Az indoeurópai népek a Kr. e. VIII-VI. évezredben Kis-Ázsia felől érkeztek Európába, ahol különböző népcsoportjaik egymástól elkülönültek, és az önálló nyelvi fejlődés útjára léptek, miközben a korábbi őslakosságot is nagyrészt magukba olvasztották. Az egymással viszonylag szoros rokonságban álló szláv népek Kelet-, Közép- és Dél- kelet-Európában terjedtek el, és Európa lakosságának 35%-át alkotják. A szláv nyelv- csoporthoz állnak legközelebb a balti nyelvek (lett, litván) is. A germán nyelvcsoport népei Skandináviától és az észak-atlanti szigetektől Hollandián és Németországon át az Alpokig húzódó sávban élnek; az ide sorolható nyelveket használja földré­ szünk lakóinak 28%-a. A harmadik helyen a latin nyelvcsoport áll 27%-os részarány­ nyal; államalkotó népei a franciák, spanyolok, portugálok, olaszok és románok. A külön elágazást képező újgörög, valamint az albán nyelvet használók már csak a kontinens lakosságának 2%-át képviselik, a valaha igen elterjedt kelta nyelveknek pedig csupán apró szigetei maradtak fenn Európa nyugati peremén. Az erősen eltérő dialektusokat beszélő, a nyelvi beolvadás különböző szakaszaiban lévő cigány (roma) népesség számára vonatkozó becslések 8-12 millió között mozognak. Az uráli nyelvcsalád finn ága Európában a Volga-vidék több kicsiny népe mellett az észtek, a finnek és a lappok, ugor ága pedig a magyarok révén van jelen (a föld­ rész lakosságának 3%-a). Az altaji nyelvcsaládot a Volga vidékén élő tatárok, baskírok, csuvasok és a kon­ tinens délkeleti részén a törökök képviselik. Az Ibériai-félsziget északi részén élő baszkok nyelvi hovatartozása mindmáig tisztázatlan. A kulturális és nyelvi sokszínűség Európa aprólékosan tagolt domborzatával, az élette­ rek mozaikszerű tarkaságával függ össze. Az azonos nyelvet beszélő, vándorló népek egy- egy többé-kevésbé elszigetelt táj keretei között letelepedve elvesztették kapcsolatukat távo­ labbra szakadt rokonaikkal, és ezután nyelvi fejlődésük önálló úton haladt tovább; ennek első szakaszában még csak kölcsönösen érthető nyelvjárások (dialektusok) alakultak ki. A nyelvjárások és a külön nyelvek között nehéz határvonalat húzni; sokszor az adott nyelv használóinak véleménye bizonyul döntőnek. A dán, a svéd és a norvég nyelvközösségek be­ széde még kölcsönösen érthető, ám önálló nemzettudatuk és államiságuk folytán mégsem minősíthetők valamiféle skandináv nyelv egyszerű dialektusának. Hasonló okból tekintjük külön nyelvnek a szerbet és a horvátot, jóllehet szinte csak írásmódjukban térnek el egy­ mástól. A hivatalos állami nyelv növekvő hatósugara, egységes szabályzata és olykor köte­ lezővé tett használata a nyelvjárások sorvadásához, visszaszorulásához, gyakran teljes eltű­ 10