Darvas Ágnes - Tausz Katalin Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztődés Magyarországon a rendszerváltás óta a gyermekszegénység jelentősen növekedett, a gyermekek szegénységének kockázata nagyobb a társadalmi átlagnál (1.tábla). „A gyermekes háztartások mintegy fele 2000-ben átlag alatti egy főre jutó nettó jövedelemmel rendelkezett. Az időszak alatt a gyermekes háztartások alsóbb jövedelmi tizedbe való lecsúszása volt jellemző. Az első négy jövedelmi tizedbe tartozók aránya 48-ról 52%-ra nőtt, a két felső tizedbe tartozóké 15-ről 13%-ra csökkent. A legnehezebb helyzetben a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásban élő, mintegy 430 ezer gyermek volt. A háztartási költségvetési felvétel alapján becsülve napjainkban mintegy 300–400 ezer azoknak a gyermekes családoknak a száma, ahol a mindennapos megélhetés is gond, ehhez hasonló eredményre vezetett a „Család változóban” felvétel is.” (A KSH jelenti 2002/9. KSH, Budapest, 2002. 58-59.old.) 1. tábla Szegénységi ráták a különböző demográfiai csoportokban 2000/2001-ben (%) Életkori csoportok Medián fele Átlag fele Kvintilis határ 0-2 17,3 23,3 33,0 3-6 16,4 22,6 33,8 7-14 14,8 21,0 31,9 15-19 15,5 19,0 29,1 20-29 7,0 11,0 15,1 30-39 9,8 13,9 22,5 40-49 7,1 10,7 17,6 50-59 6,6 9,9 16,1 60-69 3,8 6,0 13,1 70+ 2,2 6,1 17,1 Együtt 8,2 12,1 20,0 Forrás: Szívós Péter – Tóth István György (szerk.): Tíz év. TÁRKI Monitor jelentések. TÁRKI, Budapest, 2001.december, 50.old. Ennek legfontosabb okai a munkaerő-piaci helyzet változásaiban, elsősorban a munkanélküliség megjelenésében és számottevővé válásában, az infláció emelkedésében és a bérek, valamint a szociális juttatások reálértékének csökkenésében kereshetők. A társadalmi kirekesztődés problematikájával foglalkozó kutatások, politikai programok és akciótervek elsősorban a felnőttekre és a családokra irányulnak, s kevéssé foglalkoznak azzal a kérdéskörrel, hogy e társadalmi jelenség értelmezhető-e a gyermekek esetében. A gyermekek jövedelmi szegénységét ugyan többen is vizsgálták, de kevesebb figyelem fordítódott a többszörösen hátrányos helyzet gyermeki létben való megjelenésére, s hatására a gyermekek pszichoszociális fejlődésének alakulására. Az empirikus szegénységkutatások is elsősorban a felnőttekre és a háztartásokra irányulnak, a gyermekek szegénységére vonatkozó ismeretek a háztartások szegénységéből származtatottak. Kiindulópontunk – Mérei és Binét felfogását követve -, hogy a gyermeki - sajátos létforma. Alapvető kérdésfeltevésünk, hogy a jövedelemhiány, bizonyos szükségletek kielégítetlensége, s nem csupán a társadalomban általában szokásosnak tekintett, hanem a gyermekek számára különösen fontos javakkal való rendelkezés és tevékenységekben való részvétel hiánya miként hat a speciálisan gyermeki létre, a gyermekek életesélyeinek alakulására. A gyermekszegénység is többdimenziós, anyagi és nem anyagi tényezők által meghatározott jelenség, amely – ahogy Amartya Sen megfogalmazta (cid:45) oka és következménye is a társadalmi kirekesztésnek. Kutatásunk kiinduló hipotézise szerint a gyermekszegénység a felnőttek vagy a háztartások szegénységétől eltérő tartalmakat is rejt, s elsődleges feladatunknak e sajátosságok feltárásának megkezdését tekintettük. Továbbá feltételeztük, hogy a társadalmi kirekesztődés folyamata már gyermekkorban megkezdődhet, illetve a felnőttkori kirekesztettség okai a gyermekkorra is visszanyúlhatnak. Úgy véljük, ha egy gyermek tartósan alacsony jövedelmű, többszörösen hátrányos helyzetű családban nevelkedik, ha nem rendelkezik a mobilitási esélyeit növelő tárgyi környezettel, eszközökkel, ha megfosztódik a gyermekek számára normaszerűnek tekintett tevékenységektől, s emberi kapcsolatai sem kiegyensúlyozottak, akkor pszichoszociális fejlődése is veszélyeztetett, csökkennek az esélyei az egészséges pszichoszociális fejlődésre. A veszélyeztetett pszichoszociális fejlődés a szegénység újratermelődéséhez vezethet, s növelheti a későbbi társadalmi kirekesztettség bekövetkeztének kockázatát. Vizsgálatunk központi fogalma a piszchoszociális fejlődés. E fogalomra fűztük fel kérdéseinket, így próbáltuk megragadni a gyermeki lét sajátosságait. Úgy véljük, a szegénységgel, deprivációval és a kirekesztődéssel is összefüggő, az egészséges pszichoszociális fejlődést veszélyeztető kockázati tényezők közül az alábbiak a leglényegesebbek: 1. hátrányos szocio-demográfiai helyzet; 2. jövedelmi szegénység 3. az alapvető fizikai szükséglet kielégítéshez nélkülözhetetlen (cid:45) és a gyermekek számára fontos (cid:45) javak hiánya; 4. a gyermekek életében releváns és esélyteremtő tevékenységek végzésétől való megfosztottság vagy ennek korlátozottsága; 5. az emberi kapcsolatok veszélyeztetettsége; 6. értékrendszer, a szocializáció sajátosságai. Az alábbiakban a gyermeki tevékenységekkel, az emberi kapcsolatokkal és a pszichoszociális jól-léttel kapcsolatos kutatási eredményeket mutatjuk be. A minta Kutatásunk 2003-ban gyűjtött kérdőíves felvétel adatain alapul. Kísérletinek nem csupán a kérdésfeltevés miatt tekinthető, hanem azért is, mert az információkat elsősorban maguktól a gyermekektől akartuk nyerni. 1000, 12-14 éves gyermeket és lehetőleg édesanyjukat kérdeztük külön-külön kérdőív segítségével. A megkérdezett gyermekek 53,4%-a fiú, 46,6%-a lány volt. Egyötödük a fővárosban, 42,9%-uk más városokban, 37,1% falvakban él. A gyermekek 9,1%-ának családjában egyetlen aktív kereső sincs, 31,2%-ában egy aktív családtag van, 59%-ban legalább kettő. A 49,2%-a kevesebb jövedelemből él, mint a 2 felnőttből és 2 gyerekből álló háztartásra számított létminimum, azaz 31 000 Ft; 22,3%-uk az adminisztratív szegénységi küszöb alatti összegből, a 21 800 Ft-os nyugdíjminimumnál kevesebből kénytelen megélni. A válaszadó felnőttek megítélése szerint a háztartások 9%-ában egyáltalán nem elegendő a jövedelem a megélhetéshez, 23,8%-a havonta küzd pénzzavarral, a megkérdezettek 10,8%-a úgy érzi, hogy jövőre a jövedelmi helyzetük romlani fog. A szegénység és feltehetően a társadalmi kirekesztettség szempontjából is oly lényeges roma származást kétféleképpen próbáltuk tisztázni. Rákérdeztünk a felnőttel folytatott beszélgetés során, és a kérdezőbiztos véleményét is tudakoltuk. Ezek szerint a megkérdezettek 10,4%-a vallotta magát egy vagy több roma tagot tartalmazó háztartás tagjának. Az inaktív háztartások 43%-ában van roma családtag. A kérdezőbiztosok a háztartások 11,3%-ának esetében vélelmeztek roma származást. A kérdezettek közlése a kérdezőbiztosi vélekedéssel nagymértékben egybeesett (97,1%). Tevékenységek A társadalmi kirekesztődéssel foglalkozó elméleti irodalom a felnőttek esetében két, a kirekesztődés valószínűségét meghatározó tényezőt minden esetben említ: a munkaerőpiacról, azaz bizonyos tevékenységek végzéséből történő kiszorulást és az emberi kapcsolatok átalakulását, megritkulását, kiüresedését. E két tényezőt gyermekek esetében át kell értelmeznünk, illetve a gyermekek sajátos léthelyzetére kell értelmeznünk. A szükségletek kielégítését vizsgálva nem csupán az alapvető fizikai szükségletek kielégítésére kell figyelemmel lennünk, hanem az egészséges pszicho-szociális fejlődéshez nélkülözhetetlen játékra, illetve a felnőtt szemmel nem feltétlenül elengedhetetlen, de a gyermekek számára lényeges eszközökre, tárgyakra, tevékenységekre is. A 12-14 éves gyermekek által végzett, végezhető tevékenységeket hat csoportba rendeztük. Ezek a következők: (cid:183) iskolai élet (cid:183) számítógép-használat (cid:183) házimunka (cid:183) fizetett munka (cid:183) szabadidős tevékenységek (cid:183) nyaralás Iskolai élet Az általános tankötelezettség miatt a 12-14 éves korosztály Magyarországon általános iskolai tanulmányokat folytat. Az életesélyek szempontjából a tanuláshoz hozzáférés minősége és a tanulást elősegítő tevékenységek (szakkörök, különórák, stb.) bírhatnak jelentőséggel. 2. tábla Az iskolai pályafutást befolyásoló tényezők alakulása (%) A gyerek szerint A szülő szerint Megvan minden tanszere, könyve 99,5 99,1 Elmegy az iskola által szervezett 94,9 95,5 programokra Különórára jár 67,2 Tanórán kívüli rendszeres sportolás 70,2 Az iskolai pályafutást nehezítő és a mobilitási esélyeket csökkentő tényező, s alkalmasint kirekesztettség-érzetet is kelthet, ha egy gyermeknek nincs meg az iskola által elvárt minden felszerelése, nem tud részt venni az iskola által szervezett programokon (kirándulásokon, kulturális rendezvényeken), és ha nem járhat semmilyen különórára. A halmozott szegénységgel jellemezhető háztartásokban ezeknek a tevékenységeknek a hiánya szignifikánsan gyakoribb, mint a többi háztartásban. 3. tábla Iskolán kívüli tevékenységek hiánya - különóra, edzésszerű sportolás, egyéb sport (%) Halmozott szegénység Összesen nem jellemző jellemző Egyikben sincs hiány 29,8 12,7 27,2 Egyik tevékenység 34,8 25,5 33,4 hiányzik Két tevékenység 25,7 39,5 27,9 hiányzik M i n d h á r o m 9,6 22,3 11,6 tevékenység hiányzik Összesen 100,0 100,0 100,0 N= 841 157 998 Adataink ugyan kedvezőbb képet mutatnak, mint a 2001-es ILO kutatás – részben annak köszönhetően, hogy az célzottan a szegényekre irányuló vizsgálat volt (cid:45), mégis az alapvető megállapítások mindkét esetben ugyanazok. „A források családon belüli elosztása még mindig 'fekete doboz' Magyarországon. Adataink annyit sejtetnek, hogy a gyerekek szükségletei talán kissé előbbre sorolódnak, mint a felnőttekéi. Azért nehéz olyan indikátorokat találni, amelyek lehetővé tennék az összehasonlítást, mert a gyerekek szükségletei mások. Mi is szigorúbb standardokat alkalmaztunk: például egy meleg étkezés helyett a gyerekeknél azt kérdeztük, hogy jut-e nekik napi három étkezés. Minden esetre úgy tűnik, hogy a napi három étkezés, a megfelelő alsónemű és a külön ágy használata széles körben elterjedt. Nem lehet persze kizárni, hogy az emberek szégyellik szegénységüket, és megszépítik a valóságot. De még ha adataink pozitív irányba túloznak is, akkor is jó jelnek tekintjük, hogy a szülők egyáltalán tudják, mi kellene a gyerekeknek. A gyerekeknek kedvezés a szegény családok anyagi lehetőségeinek falába ütközik. Legtöbbjük nem tudja a jó képzés megszerzését nehezítő akadályokat elhárítani. A jelek szerint az iskola alapkövetelményeit biztosítják, és ebben – például ingyenes iskolakönyvekkel – a szociálpolitika is segíthet. Ám az oktatás kötelező elemein kívüli tevékenységek, amelyek a gyermek szélesebb kulturális fejlődését segítenék – mint a szervezett sport, a nyelvtanulás, a számítógéphez hozzájutás – a szegények számára megfizethetetlenek. Ezért is nagyon bizonytalan a szegény gyermekek jövője.” (ILO: 53.oldal) Azt azonban mindenképpen pozitív jelenségként értékelhetjük, hogy a szülők fontosnak tartják a gyerekek iskolai teljesítményét, és az ezzel kapcsolatos igényeik tudatosulnak is a gyermekekben. 4. tábla A gyerekek szerint az iskolai élet fontossága szüleik számára (%) Nagyon fontos Lecke megcsinálása 66,2 Rendszeres iskolába járás 82,5 Jól tanulás, jó jegyek 63,7 Az általános iskola utáni továbbtanulás 70,2 A gyermekek 94,8%-a 8 osztályos általános iskolába jár, háromnegyedük (75,3%) normál tantervű oktatási intézménybe (speciális tantervű 5,0%, két tannyelvű 2,8%, tagozatos 15,7%, alternatív 0,2%). Az iskolák 95,8%-a önkormányzati tulajdonban áll. Az iskolatípus megválasztásának okait nehéz a rendelkezésünkre álló adatok alapján elemezni. Úgy tűnik, a vizsgálatba bevont gyermekek esetében elsősorban a szülők iskolai végzettsége és a település típusa a meghatározó: a normáltól eltérő tantervű iskolákat a felsőfokú végzettségű felnőttet tartalmazó, Budapesten és a városokban élő családok választanak elsősorban gyermekeiknek. A falvakban a gyerekek 14%-a jár a normáltól eltérő iskolába, a falusi felsőfokú végzettségűek gyermekeinek ugyancsak 14%-a, míg a városi felsőfokú végzettségűek gyermekeinek 43%-a (összes városi 28%-a), a budapestiekének 39%-a (összes budapesti 37%-a). Az iskolaválasztás fontosságának megítélésén túl ebben feltehetőleg a kínálat játszhat döntő szerepet. Mindez azzal állhat összefüggésben, hogy a községekben kedvezőtlenebbek az iskoláztatási feltételek (már csak az önkormányzatok iskola-eltartó képessége miatt is kevesebb a speciális oktatási forma, nincs elég számítógép, kevésbé van könyvtár stb.). A különféle iskolatípusok előnyeinek és hátrányainak számbavétele, értékelése itt nem lehetett feladatunk. Ám a normál tantervű iskolákban a gyermekek kevésbé jutnak a számítógép-használat lehetőségéhez, kevésbé olvasnak a kötelező olvasmányokon kívül könyveket, lapozgatnak újságokat, folyóiratokat, és az is kitűnik: a normál tantervű iskolákban a gyermekek frusztráltabbak, elégedetlenebbek magukkal. Számítógép-használat Magyarországon, miként más európai országokban is, a számítógép, az Internet használata munkaeszközként, információs és kommunikációs formaként egyre elterjedtebb eszköze életünknek. Ma országunkban a számítógéphez való hozzáférést és a digitális írástudást tekintve határozott törésvonal rajzolódik ki: a digitális szakadék egybeesik a társadalmi hátrányokat okozó más tényezőkkel, az informatikai eszközök használatában mutatkozó hátrányok egyes csoportok társadalmi hátrányainak halmozódásához vezethetnek. A társadalmi esélyteremtés szempontjából ezért is kulcsfontosságú a gyermekek informatikai tudásának fejlesztése. A számítógép birtoklásával és használatával kapcsolatban a gyermekektől és a válaszadó felnőttektől meglehetősen ellentmondó válaszokat kaptunk. 5. tábla A számítógép-használat lehetősége és formái (%) Soha nem csinálja (gyermek válasza) Számítógépes és videó játék 18,8 Chattelés, levelezés 73,1 Böngészés az Interneten 63,6 Játék, chat, levelezés és Internet egyikét sem 17,2 Nincs saját vagy testvérével közös számítógépe (gyermek 48,8 válasza) saját vagy testvérével közös számítógépe (szülő válasza) 38,6 számítógép-használat lehetősége (szülő válasza) 8,6 A szülők szerint a gyerekek 42,9%-ának nincs módja otthon számítógépezni, 31%-uk az iskolában (sem) jut a számítógépezés lehetőségéhez. Az otthoni géphasználattól a szegényebb, csak általános iskolai és szakmunkás végzettségű szülőktől származó, többgyermekes családokban nevelkedő, többféle hátránnyal élő gyermekek, valamint a roma gyermekek megfosztottak. Az iskola kompenzálhatná ezt a hátrányt is. Az iskolai géphasználatot nem a gyermekek életkörülményei, családjuk társadalmi státusza és etnikai hovatartozása befolyásolja, hanem például az iskola és a település típusa. A normál tantervű iskolákban ritkább a számítógép-használat lehetősége. Budapesten és a városokban gyakoribb az otthoni számítógép-használat, a falvakban, különösen a 2000 főnél kevesebb lakosú településeken ritkább az iskolai számítógépezés lehetősége. Az otthoni géphasználat nem növeli az iskolai számítógépezés valószínűségét. A számítógépet soha, sehol nem használó gyermekek alacsony iskolai végzettségű szegény családokban nevelkednek, több közöttük a roma származású gyermek és a többszörösen hátrányos helyzetűek. A budapesti gyermekek körében a számítógép-használat hiánya ritkább, mint a kisebb településeken. Házimunka A megkérdezett gyermekek különböző házimunkákat végeznek. E házimunkák különféle célokat szolgálhatnak, különböző okokból végezhetik őket a gyermekek. Az ágyazás és a saját szoba kitakarítása a szülőknek, elsősorban az anyának nyújtott segítségen túl általában főként nevelési célt szolgál. Ilyen tevékenységet hetente vagy gyakrabban a gyermekek 79,4%-a végez. 6. tábla A házimunkák végzésének gyakorisága (%) Soha Naponta Főzés 69,5 0,3 Reggeli készítés a családnak 64,5 0,5 Mosás, vasalás, teregetés 61,3 0,6 Testvérek, családtagok gondozása 50,8 12,2 Kerti munka 41,1 2,1 Mosogatás 37,8 2,9 Állatgondozás 33,0 (hetente többször) 14,6 Takarítás másutt 21,3 3,7 Bevásárlás 17,8 6,3 Saját szoba takarítása 8,0 7,6 Ágyazás 5,4 46,4 A főzés, mosás, lakástakarítás, reggelikészítés, bevásárlás, mosogatás a gyermekek tényleges bevonása a háztartási munkákba. Az ilyen munkák közül legalább egyben rendszeresen a gyermekek bő egyharmada (35,1%) vesz részt. Érthető módon a mezőgazdasági munkákban elsősorban a falvakban élő gyermekek segítenek. Csak kerti munkát vagy állatgondozást egyharmaduk (33,1%), mindkét munkafajtát további 6,7%-uk végez.