Bagi Zoltán Péter Adolf von Schwarzenberg első éve (1595) a Magyar Királyságban1 „Midőn ezek cselekedtetnének, az franciák, kik közül még nyolcszázan a véghelyben [ti – Pápa] hagyattanak vala, megvirradván az nap, mely huszonhetedike vala Szent Jakab havának [ti – július], az mieink sáncaira, melyekben lövőszerszámok helyheztettek vala, hogy rárohanjanak, elvégezék. S kimenvén az kapun, mely Tüzesnek hívattatik vala, elég nagy számosan az mieinkkel nagy keményképpen harcolának. Melynek hevenyűségébe, s mindkét részről nem kevesen elhullván, Swarczemburg, semmi fegyver [ti –páncél] nem lévén rajta, sem sisak fejébe, az övéinek segítségére odaszágulda, és midőn őköt kérni s inteni kezdette volna, hogy az pártosok s atyjok gyilkosi s midőn isteni s emberi törvénynek istentelen megvetői ellen erősen vínnának, hirtelenséggel fejbe találtatván egy golyóbissal, az lóról leesék, és az ő felejitől halva elvitetteték.”2 Így örökítette meg Istvánffy Miklós történeti munkájában a lázadó pápai vallon és francia zsoldosok elleni harcot irányító gróf Adolf von Schwarzenberg 1600. július 29-i halálát.3 Személyében a császári-királyi hadvezetés egyik legkiválóbb és legtapasztaltabb, „Mansfeld oskolájából való” hadvezérét veszítette el. Schwarzenberg ugyanis 1595 júliusa és 1600 júliusa között igen jelentős karriert futott be a Habsburg Monarchiában. Már 1596-ban az uralkodó kinevezte császári tanácsosnak és a Miksa főherceg vezette mezei hadakhoz Obrist-Feldmarschallnak. E tisztség viselője felelős volt az összegyűlt csapatok stratégiai és taktikai műveleteinek kidolgozásáért és gyakorlati végrehajtásáért, azaz egyfajta vezérkari főnökként funkcionált. A mezőkeresztesi vereséget (1596. október 22-26.) követően, amelyért Schwarzenberget is nagy felelősség terhelte,4 1597-ben távol került a mezei hadak irányításától. Ám úgy tűnik, hogy mind Bécsben, mind Prágában töretlen maradt a bizalom irányába, hiszen áprilisában a bécsi helyőrség 1 Tanulmányom a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. Ügyszám: BO/00010/14/2 2 ISTVÁNFFY Miklós, Magyarok dolgairól írt históriája TÁLLYAI Pál XVII. századi fordításában. Reprint. Budapest 2009. 343-344. 3 A pápai vallon és francia zsoldos lázadásról részletesen lásd: FINKEL, Caroline: French mercenaries in the Habsburg-Ottoman War of 1593–1606: the Desertion of the Papa Garrison to the Ottomans in 1600. Bulletin of the School of Oriental and African Studies 55 (1992) 3. 451–471.; PÁLFFY Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16-17. században. Hatos Bálint pápai vicekapitány és családja története. Pápa 2005. 45.; SAHIN-TÓTH Péter: Hitszegő hitetlenek. Francia-vallon katonák lázadása Pápa várának ostrománál (1600). In: Ad Astra. Sahin-Tóth Péter tanulmányai Études de Péter Sahin-Tóth. Szerk.: OBORNI Teréz Budapest, 2006. 299-363. 4 KELENIK József: A mezőkeresztesi csata (1596. október 26.). In: Fegyvert s vitézt… A magyar hadtörténet nagy csatái. Szerk. HERMANN Róbert Bp. 2003. 111-129. 127. 2 parancsnokává, míg egy hónappal később udvari haditanácsossá nevezték ki.5 A következő évben pedig már újra a mezei hadak élén, mint Obrist-Feldmarschall6 foglalja vissza Győrt, majd az egykori győri végvidék várait, amelyek oszmán kézen maradtak (Tatát, Gesztest, Vitányt, Csókakőt, Palotát és Veszprémet).7 A császárváros védelme szempontjából kiemelkedő jelentőségű erődváros parancsnokságát, hosszú egyeztetést követően 1598 augusztusában ő nyerte el. Ez egyrészt azt jelentette, hogy első ízben fordult elő, hogy nem az alsó-ausztriai rendek közül került ki a győri végvidéki főkapitány. Másrészt 1599 júliusi lemondásáig egyszerre volt a bécsi helyőrség és Bécs közvetlen védelmét ellátó Győr parancsnoka.8 Bár 1598. év késő őszén Buda ostroma már kudarccal végződött,9 elmúlt évi sikerei miatt 1599. június 5-én II. Rudolf Prágában lovaggá ütötte, felvételt nyert a Reichsgrafstandba, valamint újra ő tölthette be az Obrist-Feldmarschall tisztséget, sőt emellett ideiglenesen kinevezték főhadparancsnok-helyettesnek (General Obristleutnant) is.10 A továbbiakban részletesen be kívánom mutatni Schwarzenberg és az általa vezetett vallon lovasság első esztendejét (azaz az 1595. évet) a Habsburg Monarchia szolgálatában. Az 1594. év súlyos vereségeket hozott a prágai udvar számára. Az előző esztendőben sikeres felvidéki hadjárat folytatásaként ugyan sikerült Nógrádot elfoglalni, ám a császári- királyi hadak sem Hatvan, sem pedig a Buda visszafoglalása szempontjából kiemelkedően fontos Esztergom ostromával nem boldogultak.11 Az alsó-magyarországi hadszíntéren 5 Die Wiener Stadtguardia. (1531-1741). Nach Originalquellen bearb.: Alois VELTZÉ. In.: Berichte und Mittheilungen des Alterthums-Vereines zu Wien. 36-37 (1902) 1-213. 181.; SCHWARZENBERG, Karl, Fürst zu: Geschichte der reichsständischen Hauses Schwarzenberg. (Veröffentlichungen der Gesellschaft für Fränkische Geschichte. Reihe IX. Darstellungen aus der fränkischen Geschichte Bd. 16. ; Bibliothek familiengeschichtlicher Arbeitern XXX.) Neustadt an der Aisch, 1963. 105.; PÁLFFY Géza–PERGER, Richard: A magyarországi török háborúk résztvevőinek síremléke Bécsben (16–17. század). Fons 5 (1998: 2. sz.) 207- 264. 245-246. 6 Kinevezéséről lásd: Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Bestallungen (Best.) 597/1598.; ÖStA KA Alte Feldakten (AFA) 1598/7/4.; SCHWARZENBERG 1963 106.; PÁLFFY – PERGER 1998. 246. 7 KOZICS László: Győr vár 1594-től 1598-ig. Hadtörténeti Közlemények 4 (1891) 489–508, 683–702. 695-701.; JEDLICSKA Pál: Eredeti részletek Gróf Pálffy-család okmánytárához 1401-1653 s Gróf Pálffyak életrajzi vázlata. Budapest 1910. 489-491.; VERESS D. Csaba: Várak a Bakonyban. Budapest 1983. 146-147.; HUNGLER József: A török kori Veszprém. Veszprém 1986. 87.; PÁLFFY Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. Győr, 1999. 221-222.; TÓTH Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged 2000. 281-287. 8 VELTZÉ 1902. 181.; SCHWARZENBERG 1963. 107.; PÁLFFY Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. Történelmi Szemle 39 (1997: 2. sz.) 257-288. 277.; PÁLFFY 1999. 223. 9 SUGÁR István: A budai vár és ostromai. Budapest 1979. 135-141.; TÓTH 2000. 289-292. 10 ÖStA KA Best. 636/1599.; ÖStA KA AFA 1599/6/6.; SCHWARZENBERG 1963. 107.; PÁLFFY – PERGER 1998. 246. 11 HATVANI (Horváth) Mihály: Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. III. kötet (1553–1608) Pest 1859. 60.; ILLÉSHÁZY István nádor följegyzései 1592–1603. Közli KAZINCZY Gábor. Pest 1863. 8-18.; PECSEVI Ibrahim tarikhjából. In: Török történetírók. III. kötet (1566– 1659). Fordította KARÁCSON Imre, sajtó alá rendezte SZEKFŰ Gyula. Budapest, 1916, 71-193. 101-103.; KJÁTIB CSELEBI fezlikjéből. In: Török történetírók. III. kötet (1566–1659). Fordította KARÁCSON Imre, sajtó alá rendezte SZEKFŰ Gyula. Budapest, 1916, 200-388., 212-220.; CSORBA Csaba: Esztergom hadi 3 megjelent oszmán fősereg azonban sikerrel vívta meg Győrt, amelynek védői 1594. szeptember 29-én szabad elvonulás fejében feladták a Bécs védelme szempontjából fontos erődvárost.12 Ezzel a Csobánc, Szigliget és Keszthely kivételével a győri főkapitánysághoz tartozó várak is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá kerültek.13 Egyedül Komárom állt ellen a Szinán nagyvezír vezette csapatok támadásának, és bár igyekezett ezt a sikert a prágai udvar kihasználni, jelentőssége eltörpült azzal szemben, hogy Bécset immáron az oszmán fősereg közvetlen támadása fenyegette.14 A császári-királyi hadsereget ért kudarcok a prágai és a bécsi udvart is cselekvésre készítették. Magát Mátyás főherceg az uralkodó már a hadjárat megkezdése előtt sem tartotta alkalmasnak a főhadparancsnoki poszt betöltésére. Ezért már 1594 tavaszán a prágai udvar élénk tárgyalásban állt a Tirolt kormányzó Ferdinánd főherceggel15, hogy vállalja el a tisztséget. Rudolf nagybátyja azonban többszöri levélváltás és felkérés ellenére sem kívánt főhadparancsnok lenni, romló egészségi állapotát és tartományával szembeni kötelezettségét hozva fel indokul. Tette ezt mindannak ellenére, hogy a császár megígérte, hogy az egész hadügy irányítását átadja neki, s tájékoztatta a következő hadiév főbb paramétereiről is.16 Mátyás főherceg tehát, aki inkább politikus, mintsem katona volt, muszájból vállalta el a tisztséget, és ez meg is látszott teljesítményén.17 Már 1594. szeptember 19-én, tehát Győr ostroma idején II. Rudolf császár a németalföldi spanyol tartományokat kormányzó öccséhez, Ernő főherceghez18 fordult, hogy számára hadakozásban jártas személyeket küldjön, akiket mind a tisztségek betöltésére, mind haditanácsosként alkalmazni lehet. Az uralkodó meg is krónikája. Budapest 1978. 136-143.; TÓTH 2000. 148-153.; ORTELIUS, Hyeronimus Augustinus: Chronologia oder Historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und Belagerungen in Ungarn auch in Siebenburgen von 1395. Nürnberg, 1602, Reprint: Győr 2002. 62r-65v.; TÓTH Sándor László: Esztergom 1594.évi sikertelen ostroma. In: A végvári dicsőség nyomában. Tanulmányok Balassi Bálintról és koráról. Szerk.: KISS Gábor Ferenc és KRUPPA Tamás. Szeged 2004. 7-25.; ISTVÁNFFY 2009. 146-167. 12 HATVANI 1859, 63.; PECSEVI 1916, 104-110.; KJÁTIB CSELEBI 1916, 220-230.; ILLÉSHÁZY 1863, 17- 18.; LENGYEL Alfréd, Győr eleste és visszavétele a valóság tükrében. Hadtörténelmi Közlemények 6 (1959: 2.sz.) 167-221. 167-205.; IVANICS Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Budapest 1994. 75-82.; PÁLFFY 1999. 208-210.; TÓTH 2000. 154-163.; ORTELIUS 2002. 66r-70v.; ISTVÁNFFY 2009. 167-180. 13 PECSEVI 1916. 104-105.; KJÁTIB CSELEBI 1916. 221-222., 230.; VERESS 1983. 137-144.; IVANICS 1994. 80.; PÁLFFY Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597–1997. A bevezető tanulmányt írta és az okmánytárat összeállította PÁLFFY Géza. Szerk. HERMANN István. Pápa 1997. 12-18.; PÁLFFY 1999, 209., 218.; VÉGH Ferenc: Birodalmak határán- a Balaton partján. Keszthely végvárváros a XVI- XVII. században. Budapest 2007. 60-61.; TÓTH 2000. 154., 163.; ORTELIUS 2002. 65v-66r.; ISTVÁNFFY 2009. 168-169., 181. 14 PECSEVI 1916. 111-112.; KJÁTIB CSELEBI 1916. 230-232.; ILLÉSHÁZY 1863. 18.; KECSKÉS László: Komárom, az erődök városa. Budapest 1984. 101-107.; TÓTH 2000. 163-164.; ORTELIUS 2002. 70v-71v.; ISTVÁNFFY 2009. 183-185. 15 Habsburg lexikon. Szerk.: HAMANN, Brigitte. Budapest 1990. 93-95. 16 ÖStA KA Hofkriesrat Akten (HKRA) Prag. No. 1. 17 RILL, Gerhard: Kaiser Matthias. Graz – Wien – Köln 1999. 18 Habsburg lexikon 1990, 73-75. 4 nevezte kiket szeretne a Magyar Királyságba hozatni: Jean T’Serclaes de Tillyt19 és de la Motta-t. Majd egy nappal később megismételte levelet, immáron nevek nélkül.20 Győr elvesztését követően az uralkodó birodalmi, hadi- és titkos tanácsosokból álló bizottságot hívott életre, amelynek a fő feladatául azt szabta meg, hogy megállapítsa a kudarcok okait. Az 1594. november 12-én átadott jelentésükből kiderül, hogy egyebek mellett Mátyás főherceg számára nem állt rendelkezésre egy hadakozásban járatos helyettes, aki megfelelően segíthette volna munkáját, az ostrom és a csapatok irányítását. Egyedül csak az Udvari Haditanács elnöke, David Ungnad von Weißenwolf21 segítette őt Esztergom ostromában és Győr alatt.22 Az udvarnak tehát meg kellett találni erre a posztra megfelelő személyt. Mivel, ahogy Istvánffy írja munkájában „…midőn igen jó tudós, bölcs, gyakorlott hadakozó kapitányit arra szükségesnek lenni ítélné, mely nélkül, hogy ekkedig nem kevéssé szűkölködött légyen, megtapasztalja vala.”23 Az udvar az alkalmas személyt a főhadparancsnok-helyettesi tisztség betöltésére Karl von Mansfeld grófban24 találta meg, akit Istvánffy a következő módon jellemzett: „…igen serény, s ifjúságától fogvást hadban sokat forgott vitéz ember, az belgiomi hadban az spanyol király vízierejének főtisztviselője, és sok nagy jeles dolgokat mind földön, tengeren viselt vala.”25 Még a dicsérő jelzőkkel – főleg a német nemzet tagjaival szemben – igen fukarul bánó Illésházy István is megjegyezte róla, hogy „ez igen tudós és bölcs, s fő hadakozó ember vala, Olasz-, Német-, Flandria országokban szerencséssen sokat hadakozott vala.”26 Az 1589-ben rátermettsége elismeréseként II. Fülöp spanyol király által a németalföldi tengerek tábornokává és tengernagyává kinevezett, valamint a brabanti sereg vezetésével megbízott Karl von Mansfeld nem egyedül érkezett a magyarországi hadszíntérre.27 1594 őszén,28 ugyanis 12 zászló kürasszír és 13 kompánia lovas lövész,29 valamint 6000 gyalogos 19 JUNKELMANN, Marcus: „Der Du gelehrt hast meine Hände den Krieg.” Tilly. Heiliger oder Kriegsverbrecher? Altötting 2007.; SALLER, Rudolf: Reichsgraf Johann T’Serclaes von Tilly. Altötting 2007. 20 HATVANI 1859. 61. 21 David Ungnad von Weißenwolf (1525-1600. december 22.) 1573 és 1578 között a Habsburg Monarchia orátora volt Isztambulban, majd 1584 és 1599 között az Udvari Haditanács elnökeként szolgálta a császárt. Ungnád Dávid: Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Ford.: KOVÁCS József László. Budapest 1986. 22 HAUSMANN, Friedrich: Ferdinand Graf zu Hardegg und der Verlust der Festung Raab. = Domus Austriae. Eine Festgabe Hermann Wiesflecker zum 70. Geburtstag. Hrsg.: HÖFLECHNER, Walter–MEZLER- ANDELBERG, Helmut J.–PICKL, Othmar. Graz, 1983, 184–209. 196. 23 ISTVÁNFFY 2009. 195. 24 SEIDEL, Renate: Die Grafen von Mansfeld. Geschichte und Geschichten eines deutschen Adelsgeschlechts. Egelsbach – Frankfurt an Main – München – Bremen – New York 1998. 326-348. 25 ISTVÁNFFY 2009 195. 26 ILLÉSHÁZY 1863. 21. 27 SEIDEL 1998. 341. 28 ÖStA KA AFA 1595/4/3b.; ÖStA KA AFA 1595/4/3c.; THALLÓCZY Lajos: Gabelmann Miklós császári hadi történetíró emlékezete. Történelmi Tár 1896. 577–645. 584.; HEISCHMANN, Eugen: Die Anfange des stehenden Heeres In Österreich. Wien 1925. 205. 5 (egy 2000 és egy 4000 fős ezredre bontva) felfogadását ajánlotta fel az udvarnak.30 Alexander von Velin 1595. január 25-i dátummal ellátott jelentése szerint a magát a németalföldi harcokban a spanyol király szolgálatában kitüntetett hadvezér – a vele folytatott megbeszélés alkalmával – 4000 vallon (2000 gyalogos, 1000 vértes és 1000 lovas lövész) zsoldba fogadását javasolta.31 Végül a magyarországi hadszíntérre 1000-1000 vértes és lovas lövész, valamint 2500 gyalogos érkezett Flandriából.32 Karl von Mansfeld az uralkodónál régi beosztottja számára kijárta,33 hogy a 2000 vallon lovasság felfogadásával és vezényletével az Udvari Haditanács az alatta már szolgált Adolf von Schwarzenberget bízza meg.34Bár a Bestallungot a báró csak 1595. június 17-i dátummal kapta meg,35 ám a mindig jól értesült Ortelius már 1595 februárjához azt jegyezte fel, hogy a megbízatást ő kapja meg, míg az azévi hadjárat főhadparancsnok-helyettese saját parancsnoksága alatt 2000 gyalogost akart felfogadni Németalföldről. Emellett újabb 1000- 1000 gyalogost pedig unokaöccse, Karl Herr von Chalogny,36 valamint Hermann Christoph von Russworm37 parancsnoksága alá kívánt rendeltetni.38 A katonák már koratavasszal a Kölni Választófejedelemség területén gyülekezett. A Fugger családot kölni faktoruk március 2-én ugyanis arról tájékoztatta, hogy a birodalmi fillérmester képviselőjét, Colmen Weygandot a várostól két mérföldnyire a Rajnán 13 kalóz akarta foglyul ejteni, aki végül csak úgy menekülhetet meg, hogy a Schwarzenberg szolgálatába állni kívánó öt trieri lovas közbelépet.39 Öt nappal később ugyanő már arról tudósított, hogy a leendő Obrist Brüsszelből – ahol addig gyalogezredénél állomásozott40 - megérkezett Kölnbe. A jelentés írója még feltételes módban fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy célja 2000 lovas Magyarországra vezetése volna, ám két dolgot biztosan tudott. Egyrészt, hogy katonáival a Német-római 29 A kürasszírokra és a lovas lövészekre lásd: KELENIK József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári-királyi hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenöt éves háború éveiben. Hadtörténelmi Közlemények 104 (1991: 3. sz.) 80–122. 100-106., 111-112. 30 ÖStA KA AFA 1595/4/3b. 31 ÖStA KA AFA 1595/4/3c. 32 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Hungarica (H) Allgemeine Akten (AA) Fasc. 128. Fol. 318r., 320v.- 321r. 33 SCHWARZENBERG 1963. 105.; PÁLFFY – PERGER 1998. 245. 34 HHStA H AA Fasc. 128. Fol. 318r.; ORTELIUS 2002, 75r. 35 ÖStA Hoffinanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv Gedenkbücher, Ungarische Reihe 1595-1596 No. 407.139v-156v.; PÁLFFY – PERGER 1998. 245. 36 SEIDEL 1998. 351. 37 JANKO, Wilhelm Edlen von, Der k. k. Feldmarschall Christoph Hermann von Russworm. Ein Beitrag zur Kenntniss der Regierungsperiode, Cultur- und Sittengeschichte unter Kaiser Rudolph II. Österreichische Militärische Zeitschrift 10 (1869: 4. sz.) 30-53, 181-210.; STAUFFER, Albrecht, Herman Christoph Graf von Russworm kaiserlicher Feldmarschall in den Türkenkämpfen unter Rudolf II. München 1884. 38 ORTELIUS 2002, 75r. 39 Österreichische Nationalbibliothek (ÖNB) Codex (Cod.) 8968. 221r. 40 ÖNB Cod. 8967. 756r., 802v. 6 Birodalom területén marad, míg a megfelelő létszám össze nem gyűlik. Másrészt arról is értesült, hogy Schwarzenberg továbbutazott Düsseldorfba azzal a kéréssel, hogy a gülchi hercegségbe küldhesse a már megérkezetteket.41 A további jelentésekből úgy tűnik, hogy Mansfeld nem csupán azzal a céllal küldte ide őt, hogy lovasságát felállítsa, hanem mind a lovasok, mind a gyalogosok toborzását felügyelni, szerveznie és irányítania kellett. A faktor március 16-i jelentésében arról adott hírt, hogy Köln vezetői megerősítették az őrséget, mivel annyi az idegen tiszt (Haubtleut) és katona a falakon belül. Schwarzenberg lovasainak a többsége azonban Homsberg körül gyülekezett. Ám a jelentés írójának még mindig kétsége volt afelől, hogy a vallon katonaságot hol fogják bevetni: „hamarosan meglátjuk, vajon a törökök vagy máshol használják fel [őket].”42Ugyanezen a napon egy másik üzenet is érkezett Kölnből, amely szerint olyan lassan halad a 2000 lovas és a 6000 gyalogos megmustrálása, hogy félő június előtt nem hagyják el a várost, mivel nem lesznek készen.43 A nagyszámú idegen katonaság jelenléte egyre nagyobb terhet rótt a városra, ezért Ernő választófejedelem-érsek kérte az Obristot, hogy a legnagyobb sietséggel küldje a hadszíntérre katonáit, amint azok együtt vannak. A faktor március 23-i jelentésében azt is megemlítette, hogy már mintegy a leendő lovasok és gyalogosok közül 3000 ember gyűlt össze, akiknek azonban nincs felszerelésük, így mustrára sem mehetnek, a zűrzavar pedig csak fokozódik.44 A Fugger család frankfurti faktora március 26-i jelentésében megfogalmazott még tovább növelték a Schwarzenberg alá rendelt katonák körül kialakult bizonytalanságot. Tudomása szerint ugyanis ők még Gülch hercegségben állomásoztak és nem is magyar hadszíntéren, hanem sokkal inkább az ottani ügyek elintézésére fogják őket bevetni. A faktor azt is tudni vélte, hogy a lovasságot a napokban az Eiffel-hegységben megmustrálták és közülük már 600 főt a Hoye várához küldtek.45 A frankfurti faktor hallomásait már öt nappal később felírta egy újabb kölni jelentés. Eszerint a lovasság a város környékén volt szétosztva, ám még mindig nem tudták, hol lesz a mustrahely. Sokan közülük már követelték az előleget is, azzal fenyegetőzve, hogy egyébként 41 ÖNB Cod. 8968. 232v. 42 ÖNB Cod. 8968. 244r-v. 43 ÖNB Cod. 8968. 247r. 44 ÖNB Cod. 8968. 260v-261r. 45 ÖNB Cod. 8968. 273r. 7 nem állnak szolgálatba és állítólag azt is kijelentették, hogy őket csak a török és senki más ellen nem vihetik harcba.46 Az Udvari Haditanács kísérletet tett arra, hogy megtartsák az első mustrát, mint ahogyan erről a kölni faktor április 6-i jelentésében beszámolt. Eszerint három nappal korábban megérkezett egy császári mustrabiztos, hogy segítse Schwarzenberg munkáját és a katonák (a 2000 lovas és 6000 gyalogos) minél hamarabb a magyarországi hadszíntérre indulhassanak. A kölni faktor úgy értesült, hogy az Udvari Haditanács kiküldötte szállására kérette az Obristot és szemére vetette a tapasztalt hiányosságokat. Véleménye szerint ugyanis az uralkodó sem Schwarzenberggel, sem felfogadottjaival nem lehet majd elégedett, ugyanis a toborzás sokkal lassabban halad, mint vártható lett volna. A faktor azonban megemlítette azt is, hogy más alkalommal a mustrabiztos a spanyol királytól kapott megbízást katonák kiállítására, ám a meghatározott létszámnak még a felét sem tudta a zászlók alá állítani.47 Mansfeld megbízottja ezek után megkísérelte olyan helyre vezetni csapatait, ahol a mustráig megfelelő mennyiségben találhatnak élelmet, takarmányt és tűzifát, mint ahogyan ez a jelentésekből kitűnik. Április 14-én a kölni faktor már arról tudósított, hogy Schwarzenberg csapata, amely már régóta Köln környékén állomásozott és nagy károkat okozott a helyieknek48 a bergi grófságba vonult. Itt megjelenésük szintén nagy riadalmat keltett, hiszen úgy vélték, hogy nem a török, hanem más módon, azaz ellenük fogják őket felhasználni.49A következő napon (április 15-én) Schwarzenberg a lovasokkal és gyalogosokkal erre a területre lépett, miután Mühlem alatt átkelt a Rajna túlpartjára. A katonák elhelyezésére a helyi hatóság a lehető legnagyobb gondot fordította: kijelölt, egymástól lehetőleg távol eső szálláshelyre rendelték őket, amiről írást is kaptak.50 A sokat szenvedett gülchi hercegségben élők azonban mégsem lélegezhettek fel, ugyanis a kölni faktor április 27-i beszámolója szerint egyre nőt Schwarzenberggel szemben a bizalmatlanság, mivel állítólag folytonosan azzal fenyegetőzött, hogy katonáinak nagy részét újra ide hozza és itt mustráltatja meg. Úgy hírlett, hogy azt is kijelentette, amennyiben nem engedik be önként, úgy erővel fog bevonulni a tartományba.51 Schwarzenberg be is tartotta ígéretét, hiszen május 4-én Kölnből arról tájékoztatták a Fugger családot, hogy újra átkelt 46 ÖNB Cod. 8968. 280v. 47 ÖNB Cod. 8968. 292v., 294v. 48 A vallon katonaság által okozott károkról lásd: 49 ÖNB Cod. 8968. 321r. 50 ÖNB Cod. 8968. 327r. 51 ÖNB Cod. 8968. 343r. 8 katonáival a Rajnán, és egyik Rittmeistere (egy bizonyos Schleyer52) már gülchi területen volt. 53 Ugyanezen a napon egy másik kölni tudósítás pedig még arról is említést tett, hogy a hónap vége előtt biztosan nem fogják megmustrálni a csapatait. Ezáltal Schwarzenberg mind az uralkodónak, mind a birodalom rendjeinek rossz szolgálatot tett, bár a levél írója reményét fejezte ki, hogy hamarosan jóra fordulnak a dolgok és a vallonok a magyarországi hadszíntérre vonulnak.54 Több mint egy hónapot követően az Udvari Haditanács újra kísérletet tett a vallon katonaság megmustrálására. Május 11-én két kölni ugyanis arról adott hírt, hogy három nappal korábban Wenzel von Poppel, Zacharias Geizkofler birodalmi fillérmester és Hans Reinhard von Schönberg, mint mustrabiztosok a városba érkeztek két hordó pénzzel, hogy a felfogadottakat végre a Magyar Királyságba továbbküldjék. A három úr magához rendelte Schwarzenberget és parancsba adta számára, hogy a gyalogságot 14-én mustrálják meg Koblenznél. Geizkofler tervei szerint május 12-én el is utazott volna a városba, míg von Poppel Kölnben maradt volna, hogy a lovasság szemléjén vegyen részt. Bár még a magyarországi hadszíntérre vonulás útvonalát is kijelölték a Westerwaldon és Hessenen keresztül, mégis ennek ellenére a második levél írója úgy vélekedett, hogy a hónap vége előtt nem indulhatnak el a vallonok.55 Egy héttel később ismét Kölnből arról tudósították a Fugger családot, hogy lovasság mustráját követően a mustrabiztosok elutaztak Koblenzbe a gyalogosokhoz, Schwarzenberg pedig engedélyt kapott arra, hogy katonáival még 10 napig Mark területén maradjon, de azzal a feltétellel, ha fogyasztásukat megfizetik a fogadósoknak.56 A két hordó pénz azonban nem fedezhette a hetek, sőt hónapok óta gyülekező katonák pénzigényeit, hiszen eddigre már jelentős tartozásokat halmozhattak fel. Így a lovasok is újra a környék fosztogatásából próbálták fenntartani magukat, aminek a szomszédos Cleve lett az áldozata. Május 25-én ugyanis Kölnből már azt jelentették, hogy Schwarzenberg lovasai Orsownál május 18-án átkeltek ismét a Rajnán és az említett tartományban először a gazdag boecki templomot prédálták fel, majd ezt követően a szintén jómódú Hamerten kolostor alá 52 Obristleutnantként, azaz Schwarzenberg helyetteseként vett részt a magyarországi hadjáratban 1595-ben. Állítólag egy paraszt agyonlőtte. HHStA H AA Fasc. 128. Fol. 318r. 53 ÖNB Cod. 8968. 355v., 358r. 54 ÖNB Cod. 8968. 358r. 55 ÖNB Cod. 8968. 376r., 379v-380r. Meg kell jegyeznem azt, milyen nagy riadalmat keltett egy Frankfurtból március 30-i levél szerint az a hír, hogy Mansfeld a Köln és Trier környékén állomásozó spanyol szolgálatban álló katonákkal vonul a magyar hadszíntérre. Állítólag ugyanis kérték az útjukba eső tartományoktól és városoktól az átvonulást, de ezt megtagadták és csak részenként, 3 vagy 400 fős csoportokban akarták átengedni ezeket. ÖNB Cod. 8968. 295r. 56 ÖNB Cod. 8968. 394r. 9 vonultak. Itt a papok, két nő és nyolc paraszt volt, akik azonban nem akarták a kaput megnyitni és öt óráig ellenálltak. A „védők” végül megadták magukat, ám előtte még 20 katonát lelőttek (köztük Frenz57 Rittmeister Fähnrichét is). Az életben maradottakkal a vallonok dühe végzett, akik nem csak kirabolták, de fel is gyújtották a kolostort. Cselekedetük ráadásul megtorlatlan maradt, hiszen visszatértek Markba, majd röviddel később újra megmustrálták őket és elindultak a magyarországi hadszíntérre.58 Ne szaladjunk ennyire előre azonban, hiszen Köln és vidéke továbbra is szenvedett a vallonoktól. Egy innen június 1-én kelt jelentés szerint Schwarzenberg és az előbb már említett Frenz Rittmeister a városban voltak. A gyalogság átkelt a Möselen, de egyebet nem hallottak róluk. Nem úgy a lovasokról, akik még mindig Markban maradtak és úgy tűnik ennek a tartománynak a kirablásához kezdtek. A jelentés papírra vetője úgy tudta, hogy csak a következő héten tudják őket megmustrálni és elindulni.59Próféciája be is vált, hiszen 8-án Schwarzenberg elindult lovasaival, hogy a következő napon újra szemlén vegyen részt csapata. A kölni jelentő június 8-i levelében is találhatunk azonban egy rövidke passzust az Obrist lovasságának gaztettéről. Eszerint a hamburgi követ azt a hírt hozta, hogy a vallonok Lippére akartak törni, ám szándékukat meghiúsította a münsteri parasztokból, lövészekből és 200 városi lovasból álló helyi haderő.60Ekkor már a hónapokig Schwarzenberg által gardírozott gyalogság mélyen a birodalom területén járt.61 A különböző rablásokban elesettek (gondoljunk csak hamerteni esetre) pótlása is megtörtént, hiszen még június 22-én is arról írt két kölni jelentés, hogy újabb lovasok csatlakoznak Schwarzenberg már elindult hadához.62 A felfogadott vallon gyalogság már Esztergom ostromát megelőzően megérkeztek a császári-király táborába, ám pontos információnk csak az egyikük megérkezéséről áll rendelkezésünkre. Gabelmann hadinaplójában megörökítette, hogy az Eberhard Carnel Dantz63 vezette 1500 fős gyalogezred június 30-án futott be (Nyerges)Újfalúhoz és ott csatlakozott a Mansfeld vezette fősereghez.64 Schwarzenberg lovasaira azonban még egy hónapot kellett várni. Állítólag július 15-én Bécsben maga Mátyás főherceg mustrálta meg 57 1595-ben részt vett a magyarországi hadjáratban. HHStA H AA Fasc. 128. Fol. 318r. 58 ÖNB Cod. 8968. 412r-v. 59 ÖNB Cod. 8968. 439v. 60 ÖNB Cod. 8968. 458r. 61 ÖNB Cod. 8968. 462r. 62 ÖNB Cod. 8968. 488r., 490r. 63 HHStA H AA Fasc. 128. Fol. 320v. 64 HHStA H AA Fasc. 127. Fol. 152r. 10 őket,65 majd július 31-én érkeztek meg Esztergom alá, amiről Istvánffy a következőket jegyezte le: ”alkalmatosan kétezer belgiomi lovasok, kiket immár régen nagy kívánsággal vár vala, az táborba jövének, kiknek érkezésévelmegvidámíttatván, hogy lassúbb járással újabb- újabb lovakot s erőt hoztanak volna, kétségtelen reménségét nagy jeles győzedelemnek elméjében fogadá, és mind öregb s apróbb, a táborba lévő lövőszerszámokat és puskákat, örömnek jelenségéért, nagy zengéssel s ropogással kilőttete.”66 Érkezésüknek tehát nagyon örültek a táborban, mivel ekkor már Szinánpasazáda Mehmed magyarországi szerdár serege az ostromlók közelében táborozott és minden eszközzel igyekezett megsegíteni a várőrséget. Ha hihetünk Istvánffynak, akkor már az augusztus 2-i összecsapásban is részt vettek. Ekkor ugyanis „az ellenség nagy, erős lovassereget lövő janicsárokkal elegy, a mieink tábora felé kibocsátának, mely a tábort is megnézné, s harcot indítana, mindazonáltal az egész viadalnak szerencséjét eltávoztatná.” 67 Mansfeld ekkor Pálffy vezetésével magyar és német (frank kerületi és rajnai) lovasságot küldött ellenük, amely egészen az oszmánok táboráig nyomult előre. „Ottan-ottan más-más seregek az megfutamtattaknak segítségül küldetnek, s a törökök futamása megállatik, kétséges és véres viadal lészen, és majd napenyészetig vontatik. Úgyannyira, hogy az mifélékink, jóllehet szörnyűképpen és sokáig víttanak volna, mindazonáltal utoljára az ellenség száma növekedvén, s egynéhány elveszvén társokban, hátat adni kénszeríttetnének, s a tábor felé futnának, hogyha Mansfeldtől mind magyar, s mind belga s vallon segítséget s puskás lovasokat nem vöttenek volna. Kiknek idején érkezésével az ellenség táboráig kergettetvén, hasonló kárvétellel visszamené, kit a mieink, midőn szerencse megfordulván, ismég kivánatosban üldöznének, az törökök mezei taraszkokkal, melyeket a közel lévő dombon ravaszul helyheztettenek vala, őket megtartóztaták, és hogy az táborra visszamennének, arra kénszeríték.” 68 Az augusztus 4-i ütközetben még nagyobb szerep hárult Schwarzenbergre és lovasságára. A „beglerbég [ti – Szinánpasazáda Mehmed] s a többi vezérek a tábort megindítják, az tábor oltalmazó bizonyos számú gyalogságot hagyván, s útjokat kétfelé rendelik; úgyhogy az hegynek egyik része felől, mely a Szent György részére néz, s aholott Schwarczemburgot Mansfeldtől hagyattatottaknak lenni mondánk.”69 A Lala Mehmed anatóliai és Oszmán győri beglerbég jobbszárnyon előrenyomuló csapataival szemben, 65 Manßfeldische Historia, oder Particular Erzehlung alles was Fürst Carol vom Manßfeldt in Ungern außgericht…Nürnberg, 1595. 10. 66 ISTVÁNFFY 2009. 203. Lásd még: Mansfeldische Histori, Schlacht vnd herzliche Victoria in Ungern…s.l., 1595. 15r.; ORTELIUS 2002. 86r. 67 ISTVÁNFFY 2009. 203. 68 ISTVÁNFFY 2009. 203-204. Ugyanerről lásd még: KJÁTIB CSELEBI 1916. 235.; PECSEVI 1916. 115.; ORTELIUS 2002. 86v. 69 ISTVÁNFFY 2009. 204.