Varjassy Péter - Kölnei Lívia AZ ISPOTÁLYOS JOHANNITA LOVAGOK Az ATTRAKTOR KIADÁSÁBA.""J MEGJELENT: Áldásy Antal Címertan A keresztes hadjáratok története Csoma József A magyar heraldika korszakai Deér József Pogány magyarság - keresztény magyarság Miskolczy István A középkori kereskedelem története Varjassy Péter - Kölnei Lívia AZ ISPOTÁLYOS JOHANNITA LOVAGOK A JOHANNITÁK KÖZÉPKORI ISPOTÁLYAI A REND KÖZPONTJAIBAN ÉS ~!AGYARORSZÁGON ATIRAKTOR Máriabesnyő 2012 Copyright ~ Varjassy Péter & Kölnei Lívia, 2012 Hungarian Edition ©Attraktor, 2012 Címlapterv: CsumP Stúdió ::\1líszaki szerkesztés: Totalpress ISBN 978-615-5257 -23-0 Felelős kiadó az Attraktor Kft. ügyvezetője. A nyomdai munkákért felel a Gelbert Eco Print Kft. ügyvezetője. ELŐSZÓ Az utóbbi évtizedekben megnövekedett az érdeklődés a keresztes hábo rúk és a lovagrendek iránt - mind külföldön, mind hazánkban. Az újabb ku tatások sok új adatot hoztak felszínre, ennek ellenére, a fennmaradt forrá sok csekély száma miatt, számos fehér folt található e témában. Mi - érdeklődésünknél fogva - orvostörténeti szempontból közelítet tünk ehhez a hatalmas anyaghoz. Kettős célt akartunk megvalósítani: egy részt a Szent János Lovagrend középkori székhelyein működött ispotályai nak történetét szerettük volna feldolgozni, kiemelve ritka magyar vonatko zásaikat. Másrészről pedig a középkori Magyar Királyság területén tevé kenykedett johanniták szegénygondozó-betegápoló tevékenységét kívántuk á ttekin te ni. A Szent János Lovagrend középkori magyarországi m(íködéséről a közel múltban jelent meg egy nagyszabású monográfia, Hunyadi Zsolt tollából.' Ez az áttekintő összefoglalás - természetszerűleg - nem foglalkozhatott rész letesen a johanniták hazánkban végzett ispotályos tevékenységével. Jelen munkánkban az erre vonatkozó, szűkösen fennmaradt adatokat kívántuk összegyűjteni és összefoglalni. Munkánkat sokan segítették, támogatásukat hálásan köszönjük! 5 1. A JERUZSÁLEMI SZENT JÁNOS LOVAGREND ÉS RENDI KÖZPONTJAINAK ISPOTÁLYAI A KÖZÉPKORBAN A 12-16. század európai történelmének mintaértékű jelensége a Jeru zsálemi Szent János (más néven J ohannita, Ispotályos, Rodoszi vagy Máltai) Lovagrend. Történetének tanulmányozása e korszak mélyebb megértését segíti, mert tipikusságával és sokszínűségével modellezni képes az adott idéíszakot. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrendet a hosszú évszázadok során sok féle elnevezéssel illették. Eredeti elnevezésük Jeruzsálemi Szent János Is potályos Lovagrend, de hosszú történelmük során számos más nevük is volt. Említették éíket hosszabb vagy rövidebb néven, illetve a székhelyükre utaló elnevezésekkel: Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend, Jeru zsálemi Szent János Lovagrend, Ordo Equitum Hospitaliensium SanctiJoannis deJerusalem,Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai SzentJános Szuverén Ispotá lyos Rend, Szent János Rend, Ispotályos Rend, Máltai Lovagrend, Máltai Lo vagok, johanniták, jánoslovagok, János-vitézek, ispotályos keresztesek, ke resztesek (c ruciferi). „Mint mondottam, a lovagság új neméró1 van szó, amilyet még nem láttak a századok, s amely egyszerre kétfelé áll szüntelen harcban: részben a hús és vér, részben a gonoszság magasságban lakozó szellemei ellenében. (. .. ) }„finden te kintetben rettenthetetlen és gondtalan az a lovag, aki egyidoöen ölti testére a va sat s lelkére a hit páncélját. E két fegyverzet oltalmában sem démontól, sem em bertó1 nem fél. Még a haláltól sem retten vissza az, aki halni vágyik." Így ír az új (templomos) lovagrend formálódásáról Clairvaux-i Szent Ber nát „Az új lovagság dicséretérot" című könyvében, 1130 körül. Clairvaux-i Bernát, a frissen alakult cisztercita szerzetesrend apátja ez zel a művével a keresztény lovagi eszme ideológiai alapvetését alkotta meg, bár eredeti célja csak annyi volt, hogy támogassa rokonát, Hugo de Payns-t, 6 a Templomos Lovagrend első nagymesterét rendi szabályzatuk elnyerésé ben. Lelkesen kiállt az „új lovagság" eszménye mellett, amelyet az külön böztet meg a „régi lovagságtól", hogy nem „könnyed és haszontalan indíté kok" miatt szállnak harcba, hanem Krisztus ügyéért osztják vagy vállalják a halált. A Bernát által elképzelt ideális lovag egyszerre katona és szerzetes. Kétszeresen is Krisztus katonája: harcosként és szerzetesként egyaránt. „Nem is tudom, minek mondjam dket, szerzeteseknek-e vagy lovagokna},, hacsak nem lenne szerencsésebb a kettős elnevezés. Egyiknek lényege sem hi ányzik beló1ük, sem a szerzetes szelídsége, sem a lovagok bátorsága. Mi mást mondhatnék, mint hogy »az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt«?"" Az első keresztes hadjáratot megelőző évtizedekben (a 11. század köze pén) kezdett kialakulni Európa államainak területén egy olyan ispotály-háló zat, amely a forgalmasabb zarándok-útvonalakat követte. Ennek utolsó állo másait a zarándokút végén,] eruzsálemben létesített ispotályok jelentették. A Szentföldön a 11. század végén, a 12. század első felében alakultak meg a jelentősebb egyházi lovagrendek: a Jeruzsálemi Szent]ános, a Temp lomos és a Szent Lázár Lovagrend, valamint a Szent Sír Kanonokrend. Az egyházi lovagrendek (religio militaris) elsősorban nemesekből álló, quasi szerzetes intézmények voltak, amelyek éppen szerzetesi jellegük miatt kü lönböztek a késő középkori, legtöbbször királyi kezdeményezésből született és udvarhoz kötött lovagi rendektől. Tagjai az Újszövetség erkölcsi törvé nyére épülő, ún. evangéliumi tanácsokra (consilia evangelica) tettek hármas fogadalmat: szüzesség (tisztaság, castitas), szegénység (pauperitas), enge delmesség (obedientia). Feladatuk közé tartozott a betegápolás, a zarándo kok fegyveres védelme, valamint a kereszténység ellenségeivel szembeni folyamatos harc, beleértve a Szentföldön egy állandó, szervezett katonai erő biz tosítása. Ezenkívül minden lovagrend vállalt speciális feladatot is, ajohanniták pél dául a szegények és betegek gondozását, a lazariták pedig a leprások ápolását. Az egyházi lovagrendekkel a szerzetességnek egy új, speciális formája jött létre, amely egyesítette a középkori társadalom két jellegzetes - de er kölcsi szempontból eredetileg egymástól nagyon távol álló - képviselőjét: a szerzetest és a katonát. 1. A JERUZSALEMI SZENT jÁNOS LOVAGREND ÉS ELSŐ ISPOTÁLYÁNAK ALAPÍTÁSA Az egyházi lovagrendek közül talán a legősibb a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend. Megalapítása Jeruzsálemben kezdődött, egy bencés alapítású za rándokispotályban. A templom és az ispotály a „latinokat", vagyis a Nyugat Európából érkező zarándokokat szolgálta. 7 Noha ma az ispotály és a kórház szavakat szinte szinonimaként használ juk, a középkori „ispotály" kifejezés nem azonos a mai értelemben vett „kór ház" szavunkkal. A középkori és koraújkori ispotályok inkább voltak szállást biztosító helyek és/vagy szociális intézmények, mint egészségügyi létesít mények. Sokféle feladatuknak megfelelően többféle elnevezéssel illették őket. Az ispotály többnyire szállást nyújtó menedékház volt, ahová befo gadták az utazókat, zarándokokat. A vendégek szállást, élelmet, esetleg ápo lást is kaptak, erre utal a görög xenodocheion vagy a latin xenodochium, hospi tale, hospitium elnevezés. Az ispotályban ápolták-a keresztény ókortól kez dőd6en - az arra rászoruló betegeket, szegényeket, öregeket és a különféle fogyatékosokat is. Ezt tükrözi nevében a latin hospitale pietatis, illetőleg a hospitale (refrigerium) pauperum vagy domus pauperum megnevezés. Az ispotályok különleges formája volt a leprás betegek ellátására szakosodott, elkülönített helyen épült leprosorium. Némelyik ispotály az utcára kitett vagy árva csecsem6ket is befogadta, gondjaiba vette. Többnyire nem szako sodtak bizonyos feladatok ellátására, de főként Nyugat- Európában előfor­ dult, hogy egyes intézmények specializálódtak, például vakok, árvák ápolá sára. Az egyes ispotályok között nagy különbségek lehettek az egészség ügyi ellátás terén, általában kevés volt a gyógyításhoz, orvosláshoz értő sze mélyzet. A főként betegápolásra berendezkedett kórházakból jóval keve sebb volt, mint a „v endégházak" -ból és „szegényházak" -ból. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend történetéről sok adat maradt fenn, egykori ispotályuk történetéről már jóval kevesebb. A jeruzsálemi ispotá lyukra vonatkozó forrásanyagot Savona-Ventura, ]erome Afurphy-O'Connor OP és Guenter Risse dolgozta fel igen részletesen, a hivatkozások pontos megadásával.3 Munkánkban gyakran támaszkodtunk adataikra; amennyiben külön nem tüntettük fel, a citált szövegek forrása közleményeikben található meg. Egyes legendák szerint a Szent Sír-templommal szomszédos területen már Júdás Makkabeus korában (Kr. e. 2. sz.) is fennállott egy zarándokok fo gadására alkalmas ispotály, mivel Jeruzsálem már az ősid6ktől fogva fontos célállomása volt a szent helyekre látogatóknak. l\1iután a Római Birodalom ban a kereszténység hivatalosan is elfogadott vallás lett, a keresztény zarán dokok egyre nagyobb számban sereglettek Jeruzsálembe. Történelmi források szerint a legels6 keresztény ispotályt Nagy Szent Gergely pápa alapította szegény és beteg zarándokok számára Kr. u. 603- ban. A pápa Probus apátot küldte el a Szentföldre bőkezű adományával, hogy hozzon létre egy ispotályt Jeruzsálemben. A hospitale a Szent Sírtól délre épült fel, és 614-ben elpusztult, amikor Jeruzsálemet a perzsa seregek föl dig rombolták. Az épületet újjáépítették, amikor Jeruzsálem 621-ben ismét bizánci uralom alá került. Hérakleiosz bizánci császár azonban csak rövid ideig tudta megtartani a várost, 637-ben Omár kalifa seregei elfoglalták. Az arab uralom engedélyezte a vallások szabad gyakorlását, és az újból felépült 8 ispotálynak is megengedték a működését. Nagy Károly német-római csá szár a 9. század elején további anyagi forrásokkal támogatta, ugyanakkor egy Szűz Máriának szentelt templomot is alapított a Szent Sír közelében. A temp lom - és az ispotály - működtetését a bencés rendre bízta. Egy Bemard nevű szerzetes 867-ben jeruzsálemi látogatásáról jelentést írt, benne megemlítve a Szent Sír-templomhoz közeli bencés ispotályt: ,,Jeruzsálem szent városába érkezve a legdicsőségesebb császár, Nagy Károly alapította vendégházban szálltunk meg. Minden zarándokot befogadnak és ven déglátásban részesítenek, aki beszéli a római [latin} nyelvet. Mellette található a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom, amelynek csodálatos könyvtára van - ezt is a császár alapította ... "• Nemcsak uralkodók, hanem vagyonos főurak is segítették adományaik kal a zarándokokat befogadó hospitale-t. Hugó, Toscana márkija és felesége 993-ban, itáliai birtokaikból jelentős alapítványt tettek az ispotály javára. A 11. század elején a bagdadi kalifa, el-Hakim, egész Palesztinában szisz tematikusan romboltatta a keresztény templomokat, de szerencsére a ben cések ősi ispotályát nem teljes egészében pusztították el (1009). 1048-1070 között Amalfi-beli kereskedők egy csoportja kiváltságot szerzett al-Musztanszír egyiptomi kalifától a Szűz Mária (Sancta Maria Latina) templom és kolostor helyreállítására a szent városban, Jeruzsálemben. Az épületegyüttes a Szent Sír-templomtól délre G,konajításnyira a Szent Sír-templomtól"), a ma Muris tannak nevezett terület nyugati részét foglalta el. Az európai zarándokok és kereskedők egyre növekvő száma arra ösztö nözte a Sancta Maria Latina monostor Amalfi-beli támogatóit,5 hogy a régi mellett építsenek fel további hospitiumokat is. A bencések egykori épülete it jelentős mértékben kibővítették. Guenter Risse és Nicolle adatai szerint az amalfi kereskedők még 1071 előtt újjáépítették az egykori Sancta Maria templomot és a hospitiumot. Ettől kissé délebbre egy női zarándokok ellá tását szolgáló xenodochiumot és templomot is emeltek 1081-1082 körül. A templomot és a női ispotályt Mária Magdolna tiszteletére nevezték el. Ezt követően történt egy harmadik hospitium megalapítása, ez az épület a Má ria Magdolna-templomtól közvetlenül nyugatra állott. Ez csak férfiak számá ra nyújtott ellátást, és szintén a bencések felügyelete alatt működött, a Szűz Mária kolostor apátjának irányítása alatt. Keresztelő Szent János tiszteleté re szentelték fel.6 Egy korabeli pápai bulla szerint eredetileg „latinok, itália iak és lombardiaiak" számára volt fenntartva. A korabeli európai kolostori szálláshelyekhez hasonlóan, a fenti ispotályok elsődleges célja az volt, hogy szállást, menedéket és védelmet biztosítsanak a keresztény utazók számá ra. A xenodochiumot több más szíriai vendégház mintájára építették, benne a „Szent János Ispotály szegény testvérei"-ként nevezett fráterek szolgáltak. A szegények, a szükséget szenvedők ellátását az Amalfi-beli kereskedó'k által összegyűjtött adományokból tudták biztosítani. 9 Az ispotályok alapításáról és történetéről szóló források azonban szűkö­ sek, értelmezésük nem egységes. Az ispotályok és templomaik megneve zése is vitatott. Jerome Murphy-O'Connor OP szerint az említett dél-itáliai kereskedők három templomot és hozzájuk kapcsolódó zarándokház-ispotályokat építet tek, összekapcsolva a kegyességet és az anyagi haszonszerzést. A Sancta rv1aria Latina (1070 körül) a férfi zarándokok, a Kisebbik Szűz Mária-temp lom (1080 körül) pedig a nők számára épült. A női zarándokok ispotálya a férfiak ispotályától keletre épült fel, attól egy ösvény választotta el. l\1urphy-O'Connor szerint tehát a nők részére emelt templom elnevezé se a Kisebbik Szűz Mária volt - azaz szerinte két Szűz Mária patrocíniumú templom állt egymás mellett. A Kisebbik Szűz Mária-templom megnevezé se is idővel megváltozott, a 12. század derekától már a Nagyobbik Szűz Má ria néven említették. Nem tisztázott, miért változott meg a fenti templom elnevezése, akár két ízben is. Lehetséges, hogy először a Sancta Maria Magdalena megneve zés rövidült egyszerűen Sancta Mariá-ra, a „Kisebb" nevet pedig kisebb egyházi rangja miatt adták neki. Több mint egy évszázaddal később pedig egyszerűen csak nagyobb mérete miatt nevezhették „~agyobbik" -nak. A Nagyobbik Szűz Mária-templom maradványai 1901-ben megsemmi sültek, amikor a lutheránus Megváltó-templom, majd az előtte lévő piactér megépült. Az új Megváltó-templom pontosan a Sancta Maria Latina helyén épült meg, II. Vilmos német császár avatta fel 1898-ban. Az ősi templom né hány, még megmenthető részét (kerengő, refektórium) beépítették az új templom épületegyüttesébe. A harmadik templomot - és ispotályt - Szent János tiszteletére emelték, de a templom patrónusának kiléte sokáig vitatott volt. Védőszentként Ke resztelő Szent János és Alamizsnás Szent János neve egyaránt felmerült. Ma már bizonyossággal állítható, hogy a patrónus Keresztelő Szent János volt.7 Az épület-komplexumról rendelkezünk egy igen korai leírással is. Egy angolszász kereskedő, Saewulf, 1102-ben járt a Szentföldön, és a következő­ ket írta: „A Szent Sír-templomtól délre található a Szűz Afária-templom, amelyet la tinnak neveznek, mivel a szerzetesek a miséket latin nyelven tartják. A szíriai ak szerint a Szűzanya azon a helyen állott Mi Urunk, az ő Fia keresztre feszíté sek01; ahol most a templom oltárköve áll. Egy másik Szűz ,}!ária nevű templom is csatlakozik ehhez a templomhoz, amelyet a Kisebbiknek neveznek, ezt apácák lakják, akik istenfélő módon szolgálják a Szűzanyát és az ő Fiát. Ennek köze lében van az Ispotály, ahol egy nevezetes monostor áll, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére alapítottak." (1. kép) 10