SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 1 Szilágyi Sándor: Ansel Adams zónarendszere* * A Pelikán kiadónál 1995-ben megjelent könyvecske javított változata. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 2 Tartalom I. Elvi alapok.............................................................................3 Az elképzelés............................................................................5 A zónarendszer elvi modellje.....................................................7 Expozíció a zónák alapján..........................................................9 Egyes témarészletek zónaértékei..............................................15 II. Negatívtechnika......................................................................18 A felvételi szűrők....................................................................19 Az előexpozíció (latenzifikáció)...............................................23 A negatívtechnika....................................................................26 Film.....................................................................................26 Víz......................................................................................27 Hívó....................................................................................27 Mozgatás.............................................................................28 Megszakító fürdő.................................................................31 Rögzítés..............................................................................31 Szelénfürdő.........................................................................32 Mosás és Hypo Clearing......................................................32 Állvány, napellenző, kioldózsinór........................................33 Film- és hívási tesztek.............................................................35 Tényleges érzékenység.........................................................35 Normál hívás.......................................................................36 Módosított hívások..............................................................37 A Kodak HC-110 hívásidői......................................................39 III. Nagyítástechnika...................................................................40 A finomra hangolt fénykép......................................................40 Eszközök.................................................................................42 Hideg nagyítófej..................................................................42 Nagyítóobjektív...................................................................43 Portalanítás..........................................................................43 Metronóm............................................................................44 Sötét....................................................................................44 Vegyszerek..........................................................................45 A papírhívás munkafolyamatai.................................................48 Papírok....................................................................................50 Expozíciós próba.....................................................................52 A nagyítás: interpretáció..........................................................54 Képmódosító eljárások............................................................55 SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 3 I. Elvi alapok Ansel Adams (1902-1984) a fényképezés Thomas Mannja. Nem a kísérletezők, hanem a nagy összefoglalók közé tartozik: munkássága mágába sűríti mindazt, amit realista hagyománynak nevezhetünk. Nevét a műfaj klasszikusainak számító, fenséges tájképei mellett fényképkészítési módszere, a zónarendszer tette ismertté. A módszer meglehetősen szép karriert futott be: főiskolákon, egyetemeken tanítják, szaklapokban, disszertációkban magyarázzák, végtelenül leegyszerűsítik és fölöslegesen túlbonyolítják. Elterjedtségére jó példa, hogy az egyik legújabb Hasselbladot úgy hirdetik: fénymérője a zónarendszeren alapul. Amerikában, közelebbről Vermont állam Newfane városában van egy kis fényképészcsoport, mely Adams örökségét viszi tovább, s mellesleg 4x5 és 8x10 incses fagépeket, 5x7-es nagyítógépet, fotópapírt, archív mosót és ezeregy más hasznos fotókelléket gyárt és forgalmaz; nevük Zone VI (napsütötte arcnak lehetne fordítani, de erről majd később). Adams a könyveiben1 is a nagy összefoglaló: mindaz, amit a fényképkészítési technikákról leír, voltaképpen máshonnan is tudható.2 De van egy döntő különbség: Ansel Adams nem metaforákkal és homályos fogalmakkal operál, hanem egzakt, mérhető 1 A tankönyvként használt trilógiájára gondolok, mely alapján ismertetésünk készült: The New Ansel Adams Photography Series: Book 1: The Camera (1980); Book 2: The Negative (1981); Book 3: The Print (1983). Little, Brown and Co. A dátumok az első kiadásra vonatkoznak. 2 A magyar szakirodalomból a kézikönyvek mellett főképp Dulovits Jenő, Gyulai Ferenc, Hevesy Iván és Sevcsik Jenő munkáit forgathatjuk haszonnal. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 4 kategóriákkal! A zónarendszer segítségével a fényképkészítés sokváltozós egyenletének végeredménye, akár több elem együttes változtatásakor is, előre és pontosan kalkulálható. Ugyanis zárt ez a rendszer: meghatározott elemek szerepelnek benne, meghatározott szabályok szerint. Zárt ez a rendszer, de nem merev: a zónarendszert használhatjuk úgy, ahogyan az idős mester kidolgozta és ránk hagyta, de ha valakinek úgy jobban tetszik, átalakíthatja a saját képére és hasonlatosságára – erre mellesleg Adams kifejezetten biztatja olvasóit. De a zónarendszer legfőbb erénye, hogy miután megértette és begyakorolta az ember, áttekinthető és ezért kézben tartható a fényképkészítés összes folyamata. Ráadásul nem kell hozzá különösebb műszaki jártasság: bizonyos alapismeretek birtokában bárki megértheti. Adams módszeréből az profitálhat legtöbbet, aki nagy formátumú fényképezőgépet, fekete-fehér sikfilmet használ, s a negatívjait maga hívja elő és nagyítja. A nagy formátum előnye (a perspektívakorrekció mellett) ma már elsősorban nem a nagyobb negatívméretben van, hanem abban, hogy minden felvétel egyedien kezelhető. Kérem, hogy aki kis- vagy rollfilmre és kizárólág színes diára dolgozik, ne hagyja itt abba az olvasást! Összefoglálásunk ugyanis, azt remélem, mindenkinek szolgálhat tanulságokkal, aki fényképet készít. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 5 Az elképzelés Adams egy olyan fogalommal írja körül, hogy voltaképpen miről is van szó, amelynek elég nehéz megtalálni a pontos magyar megfelelőjét. Ez a fogalom a Visualization; leginkább még az elképzelés szóval lehet visszaadni, de jobban járunk, ha körülírjuk: a látványban a kész fényképet kell meglátnunk, elképzelnünk.3 Ebben a szemléletben tehát a fénykép nem arra szolgál, hogy visszaadja a látványt, hanem épp fordítva: a valóság, a látány „csupán” arra jó, hogy segítségével a fényképet elkészítsük. Ebből a „fordított” hozzáállásból származik azután minden, tulajdonképpen az egész zónarendszer. Ha ugyanis a fénykép elkészítése a célunk, nem pedig a valóság megörökítése, akkor tudnunk kell, hogy a látvány mennyiben alkalmas e cél elérésére. Ehhez Adams egyik legfontosabb segédeszköze a fénymérő, mégpedig a szpotméter.4 Ennek segítségével ugyanis a 3 A gyakorlat mellett ezt a képességünket egy segédeszközzel is fejleszthetjük: a Kodak-Wratten # 90-es Viewing szűrővel, mely monokróm, szürkés árnyalatokban mutatja a látványt, ahogyan a pánkromatikus film is „lát”. Ezt a segédeszközt ne tessék mankónak tekinteni: filmoperatőrök is használják! A Zone VI nyakba akasztható keretben forgalmazza, a különböző negatívméreteknek megfelelö nagyságokban. Létezik szines filmhez való, kék színű változata is. Emellett hasznos segédeszköz a professzionális Polaroid próbafelvétel: jóllehet a legsötétebb és legvilágosabb részleteiben elmarad a gondosan kidolgozott fényképtől, de a kompozíció és a tónusok megítélésében, a szűrők kiválasztásában, az expozíció ellenőrzésében stb. nagy segitség. Természetesen a professzionális Polaroid nemcsak erre jó: önmagában is teljes értékű, értő kezekben kitűnő végeredményt produkáló médium. 4 A Zone VI által modifikált, válogatott érzékelőkkel ellátott, színre korrigált Asahi szpotmeter. Erről a műszerről később, a szűrők használatánál még lesz szó. Aki nem szándékozik a pénzét szpotméterre költeni (pedig egy jó állvány mellett talán SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 6 látvány bármely részletéről megmondható, hogy a ráeső megvilágításból mennyi fényt ver vissza. Ami azt jelenti, hogy pontosan tudható: az adott részlet adott expozíció és adott hívási módszer mellett milyen mértékű feketedést idéz elő a negatívon. De miért a részletekről kell ezt tudni? Éppen azért, mert a fényképezés célja ebben a felfogásban kizárólag az elképzelt fénykép elkészítése. Márpedig meglehetősen ritka az a látvány, amelynek megvilágításterjedelme pontosan megegyezik a negatív árnyalatvisszaadási terjedelmével. De igazából nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb ennél, hogy alig akad olyan látvány, amelyet ha egy az egyben megörökítünk, a végeredmény hűen tükrözné mindazt, amit megpillantásakor – Alfred Stieglitz szép szavaival – „megláttunk és megéreztünk”. A fényképezés végtére is, egy bizonyos szint fölött, kreatív tevékenység: a kép kompozíciója, tónusai, finom részletei, egyen- és ellensúlyai stb. azt szolgálják, hogy segítségükkel megmutassuk másoknak (vagy megörökítsük magunknak), amit a látvány megpillantásakor „megláttunk és megéreztünk”. Ehhez azonban az kell, hogy pontos áttekintésünk legyen mindazon technikák és módosító eljárások fölött, amelyek segítségével a látványból kihozható az elképzelt fénykép. Ansel Adams módszere ebben lehet nagy segítség, s még inkább az lehet, ha e módszer alapján kidolgozzuk a magunk ugyanennyire koherens és szisztematikus fényképkészítési rendszerét. ez a leghasznosabb beruházás), az a beépített fénymérőjét 2-300-as teleobjektívval használhatja kvázi szpotméterként. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 7 A zónarendszer elvi modellje A fényképezésben a 18%-os fényvisszaverésű szürke ugyanaz, ami a zenében az „a” hang: mindent ehhez kell viszonyítani.5 Ansel Adams rendszere azon a szenzitometriai közhelyen alapul, hogy ha egy homogén megvilágítottságú felületet (például egy fehérre meszelt vagy koromfekete falat vagy bármit) a fénymérő által megadott értéken exponálunk, az a negatívon normál hívás mellett olyan mértékű feketedést idéz elő, melynek normál módon nagyított képe 18%-os fényvisszaverésű középszürke lesz.6 Ugyanis minden fénymérő abból indul ki, hogy amit „lát”, amit mér, az egy hitelesített szürke lap, illetve egy ennek megfelelő, átlagos fénysűrűségű látvány. Ha egy fényértékkel rövidebb expozíciót adunk ugyanennek a felületnek, a nagyított kép egy fokozattal sötétebb lesz; ha két fényértékkel exponálunk rövidebben, akkor még egy fokozattal. Ugyanígy, a hosszabb expozíciókhoz egyre világosabb fokozatok tartoznak. Az egy fényértéknyi fokozatkülönbségeket nevezte el Adams zónáknak. Ha az expozíciósort elkészítjük, végeredményül egy tizenegy fokozatú szürkeskálát kapunk, melynek közepén a I8%-os szürke (V. zóna) áll, lefelé zónánként sötétül a teljes feketéig (0. 5 Ma már nálunk is lehet kapni a Kodak hitelesített szürke lapját, ami hasznos és viszonylag olcsó scgédeszköz – hogy a zenei hasonlatnál maradjak: olyasmi, mint a hangvilla. 6 Műszakibb érdeklődésű olvasóinknak a Fényképészet című kézikönyv 7. és 11. fejezeteit és Dr. Hefelle József egyéb munkáit ajánljuk az itt és a későbbiekben előadottak tudományos magyarázatául. Adams zónarendszere voltaképpen nem más, mint a szenzitometria eredményeinek gyakorlati alkalmazása. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 8 zóna), fölfelé pedig világosodik a teljes fehérig (X. zóna). Az eddig elmondottakat a következő táblázat foglalja össze: A téma megvilágítottsága, expozíciós egységekben: 1/2 1 2 4 8 16 32 64 128 256 512 Expozíciós zónák: 0. I. II. III. IV V. VI. VII. VIII. IX. X. A negatívról másolt fénykép zónaértékei: 0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 9 Expozíció a zónák alapján A fényképeken a 0.-tól a X. zónáig terjedő skála jeleníthető meg: a 0. a totál fekete, míg a X. a papír alapszínével megegyező fehér. Az I. zóna majdnem teljesen fekete, a IX. majdnem teljesen fehér; ezek a kép dinamikus tartományának szélső határai. A II. zónában már, a VIII.-ban még mutatkoznak az anyagszerűség jelei; a kettő között húzódik a texturális tartomány. A teljes szürkeskálát fölölelő képen tehát teljes anyagszerűségükben jelennek meg a III. és a VII. zóna közötti árnyalatok, némi textúrával a II. és a VIII. zóna; továbbá egy-egy kisebb és mélyebb árnyékfolt (I., kivételesen 0. zóna) és a csúcsfények (IX. és X. zóna). Táblázatban összefoglalva: teljes szürkeskála dinamikus tartomány texturális tartomány 0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. Mindezt tudva, a felvétel során az alábbiak szerint járunk el: 1. Beállítjuk a fénymérőn (vagy a gépen) filmünk tényleges érzékenységét. Ez rendszerint kb. egy fényértékkel kevesebb, mint a gyári adat.7 2. Mivel tudjuk, hogy a negatívon a sötét részleteket alapvetően az expozíció határozza meg, megmérjük azt a legsötétebb látványrészletet, amelyet némi textúrával: 7 A következő fejezetben ismertetjük azt a teszt-módszert, mely alapján bárki meghatározhatja filmjei tényleges érzékenységét. SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 10 sötéten, de felismerhetően szeretnénk viszontlátni a képen. A mért értéket – hogy a texturális tartományon belül maradjunk – képzeletben a II. zónába helyezzük. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a fénymérő mondjuk a 7-es fényértéket mutatja, s ehhez például 8-as rekesz mellett 1/2 másodperces idő tartozik, akkor a teljes kép elkészítéséhez szükséges, helyes expozíció ennél három fényértéknyivel rövidebb, vagyis ugyanilyen rekesz mellett 1/15 másodperc lesz (és persze az ennek megfelelő zár-idő kombinációk). A negatívnak ugyanis ennyivel kevesebb megvilágítást kell adnunk ahhoz, hogy ez a részlet ne a 18%-os középszürkén (V. zóna), hanem a II. zónának megfelelő mélyszürkén jelenjen majd meg a képen.8 7 10 0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. záridők: ½ 1/15 3. Ezek után megmérjük azt a legvilágosabb témarészletet, amelyet szintén a texturális tartományon belül, tehát még anyagszerűen, a VIII. zónának megfelelően szeretnénk viszontlátni. Ha a fénymérőnk a 8-as rekesz mellett 1/125 másodperces időt mutat, akkor minden rendben, mert ez éppen három fényértékkel kevesebb az imént megállapított helyes expozíciónál. Ha tehát 1/15 másodperces idővel készül a felvétel, a világos témarészlet három fényértékkel több megvilágítást kap, s ezért a VIII. zónába fog tartozni. Ezt akartuk, tehát 8 Ha ugyanezt a részletet sötét árnyalatban, de teljes anyagszerűségében, vagyis a III. zónában szeretnénk viszontlátni, akkor a mértnél két fényértékkel kell rövidebb megvilágítási időt adnunk a negatívnak, tehát a helyes expozíció 8-as rekesz mellett 1/8 másodperc lesz (és ennek kombinációi).